álltak, Juhászt pedig a végül - miután a hazai rendezőknek pártnyomásra fel
kellett adniuk terveiket - Bécsben rendezett kongresszuson alelnökévé vá¬
lasztották annak a szövetségnek, amely komolyan kritizálta a blokk vezető
államának pszichiátriai gyakorlatát. Ez nyilvánvalóan nem maradhatott így,
Juhász pártfegyelmit kapott, majd hamarosan meghalt: , elképzelhető, hogy
ez a feszültség is szerepet játszott a halála időpontjának bekövetkeztében".?"
Juhász Pál helytállásának értékét jelzi, hogy emlékének adózik Robert van
Voren, a pszichiátria politikai célú felhasználása ellen harcoló társaság (In¬
ternational Association on Political Use of Psychiatry) egyik alapítója azzal,
hogy disszertációját, majd az ennek alapján 2010-ben megjelenő, Cold War
in Psychiatry című könyvét Juhász emlékének ajánlotta, mert a magyar elnök
a totalitárius rendszer nyomása ellenében a saját lelkiismeretére hallgatott."
Bár tulajdonképpen nem tartozik szorosan a pszichoterápia történetéhez,
de a Kádár-korszakkal kapcsolatban joggal felvetődhet, hogy a Szovjetuni¬
óhoz hasonlóan vádolták-e Magyarországon is pszichiátriai betegséggel a
rendszer ellenségeit, és használták-e a pszichiátriai kezeléseket büntetésként.
A politikai pszichiátriának nevezett visszaélés-sorozat egyik legnagyobb
szakértője, a már idézett Van Voren szerint az 1970-es/80-as években a je¬
lenség olyan mértékben bevett eszköz volt a Szovjetunióban, hogy az összes
politikai okokból letartóztatott mintegy harmadát pszichiátriai osztályokon
tartották fogva (VAN VOREN 20100). A szocialista blokk egynéhány országá¬
ban is elterjedtnek számított, de adatai szerint Magyarországon - Csehszlo¬
vákiához, Bulgáriához hasonlóan - csak elvétve fordulhattak elő ilyen esetek
(VAN VOREN 2016). Hasonlóan vélekedik a magyar kutató, Kovai Melinda is
(Kovar 2016a). Ennek kapcsán legtöbbször a következetes ellenzéki maga¬
tartásáról ismert, politikai okokból hosszú éveket börtönben töltő Pákh Ti¬
bort említik, aki elmondása szerint börtönbéli éhségsztrájkjai miatt számos
alkalommal elektrokonvulzív kezelésben részesült, mások kezelését kellett
néznie, és egyéb pszichiátriai gyógyszereket is kapott."" Utólag lehetetlen el¬
dönteni, hogy azokban a szörnyű években, amikor pszichiátriai betegként
kezelték, valóban súlyos mentális zavara volt-e, vagy ép és egészséges volt,
csak az igazságtalanság ellen próbált harcolni a maga eszközeivel - esetleg
éppen a bántalmazások és az inadekvát kezelések következtében dekompen¬
zálódott a későbbiekben. Jó néhány évvel a szabadulása után, amikor elme¬
gyógyintézetbe került, a személyzet egy része úgy vélte, hogy politikai alapon
vitték kórházba, a felvételét végző orvos viszont úgy látta, hogy nagyon rossz
állapotban van, hospitalizációja mindenképpen szükséges: , az lehet, hogy