személyi átfedések léteztek: például Hidas György az analitikus „Ötökhöz”
tartozott, és a Pszichoterápiás Szekció egyik vezetője volt. A pszichiátriai
és pszichoterápiás szakmai élet kétségtelenül fellendült ezeknek a közössé¬
geknek a létrejöttével, nem utolsósorban a MIET Pszichoterápiás Szekciója
által szervezett Hétvégekkel. Az MRT Pszichiátriai Szekciója is egyre szé¬
lesebb körű támogatottságot szerzett, kétévenként rendezett kongresszusaik
az 1970-es évek második felére rendkívüli népszerűségre tettek szert. 1978
augusztusában, Pécsett tartották -— társszervezetekkel együttműködésben ¬
III. tudományos ankétjukat. A háromnapos tanácskozáson, melynek témája
A pszichiátriai rehabilitáció társadalom-orvostani és határterületi kérdései
voltak, 10 szekcióban folyt a tudományos diskurzus." A szervezők nem csu¬
pán pszichiátereket, hanem a gyógyítás területén működő más szakembere¬
ket, emellett kutatókat, szociológusokat is szívesen láttak, és a nemzetközi
kapcsolatok építésére is nagy súlyt helyeztek." Így összesen 184 előadás és
vita hangzott el, a hazai résztvevők és a szocialista országok képviselői mel¬
lett Svédországból és az Egyesült Államokból érkeztek előadók."
A Szekció tehát indulását követően meglehetősen gyorsan rendkívül nagy
népszerűségre tett szert, és nemzetközi szinten is elismerést nyert. Rendezvé¬
nyeik nem csupán az egyéni szakmai fejlődés, a tapasztalatcsere vagy a kap¬
csolatépítés színterei voltak, egyre nagyobb igény mutatkozott a pszichiátriai
területen működő szakemberek közötti szorosabb együttműködésre, egyút¬
tal a szakma deklarált önállósodására, saját szervezet létrehozására. Füredi
János így emlékszik az általa csak , nagy összeesküvésként" említett időszak¬
ra: , A puha diktatúrának ezen éveiben, bármennyire is akartuk az önállósá¬
got, az csak álom maradhatott, aligha tudtuk volna magunkban megszervez¬
ni. Kaptunk azonban egy váratlan segítséget" (FÜREDI 2011: 55). A váratlan
pártfogó szerepében Schultheisz Emil egészségügyi miniszter" tűnt fel, aki
1979-ben a minisztériumi referensi funkciót is betöltő Füredit és három ne¬
ves pszichiátert, egyetemi oktatót (Moussung-Kovács Erzsébet - Budapest,
Ozsváth Károly - Pécs, Szilárd János - Szeged) megbeszélésre hívott össze.
A miniszter előadta, hogy itt az ideje függetlenedni a neurológiától, és önálló
társaságot alakítani, amire lehetőség nyílna, ha a Magyar Orvostudományi
Társaságok és Egyesületek Szövetségének (MOTESZ) alapszabálya értelmé¬
ben legalább 50 aláírást összegyűjtenének. A helyzet nem csupán azért tűnt
kissé abszurdnak, mert a minisztérium képviselője biztatta önszerveződésre
a lelkes pszichiátereket - természetesen nem hivatalosan, összeesküvéssze¬
rűen -, hanem azért is, mert a közelmúltban, a Charta kapcsán kellett meg¬