Page 112 [112]
110 e Élettörténet és pszichoterápia
sérleteknek, az élményszertiségnek.*” A reform mégsem valthatta be a hozza
fűzött reményeket, ugyanis 1977-ben megszüntették a kötelező gimnáziumi
pszichológiaoktatást (PATAKI 1977: 583).
Az egyetemi reformtörekvések viszont sikerre vezettek. Az 1963/64-es
tanévben az ötéves nappali és esti, a hároméves kiegészítő levelező tagozatra
az úgynevezett trifurkációs, vagyis a harmadik évfolyamtól kezdve specia¬
lizálódó pszichológusképzésre vettek fel hallgatókat: ettől kezdve klinikai
pszichológus, pedagógiai pszichológus vagy munkapszichológus diplomát
kaphattak (MTA 1964: 456). Pontosabban: egy tanár szakkal párosítva jelent¬
kezhettek pszichológiára, és a klinikai- és munkapszichológiai szakirányra
jelentkezők a specializáció felvételével egyidejűleg a tanár szakot leadhatták
(BARKÓCZI 1998: 19). A képzés differenciálására azért volt szükség, mert az
általános lélektani, kísérleti lélektani alapképzés nem bizonyult elegendőnek
a ,gyakorlati élethez való alkalmazkodás igényei" számára (MÁRIA 1971:
421). Néhány év múlva azonban már ez a fajta szakosodás sem volt elégséges:
az egészségügy képviselői azt hangsúlyozták, hogy a pszichológusdiplomát
követő, megfelelő továbbképzés után megszerezhető - illetve néhány érde¬
mesnek odaítélendő - klinikai pszichológusi szakvizsgát is elő kell írni azok
számára, akik a klinikumban kívánnak elhelyezkedni (PErHő 1971). Első
lépésként 1973-tól - minisztériumi utasításra -— újra egységes, ötéves kép¬
zést vezettek be, amelynek hallgatói immár a belépéstől egyszakosak voltak
(BARKÓCZI 1998: 21). Az egyetemi képzés - az előző, a képzés második felétől
gyakorlatiasabb rendszerrel ellentétben - , szinte kizárólag alaptudományi
jelleget öltött... A természettudományok és az apróbb részletekbe menő ál¬
talános pszichológia oktatása foglalták el az első helyet, erre rétegződött rá
a személyiség-, fejlődés- és szociálpszichológia oktatása... A hallgatók ezen
az úton a kísérleti alapon nyugvó pszichológiatudományt ízlelhették meg,
miközben személyes szakmai ambíciójuk ez időben zömmel a klinikum vi¬
lága felé mutatott" (HUNYADY 1996: 9). Az új képzési rendszerrel igencsak
megnövekedtek az oktatói feladatok, így a Kardos Lajos helyébe lépő Bar¬
kóczi Ilona tanszékvezetőként elérte, hogy a Lélektani Tanszék az 1974/75¬
ös tanévben kettéváljon: az Általános Pszichológiai mellett egy Fejlődés- és
Neveléspszichológiai Tanszék jött létre (BARKóczi 1998: 21; ELTE 1975: 8).
Ugyanettől a tanévtől kezdve a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyete¬
men is elindulhatott a pszichológusképzés (BÁRSONY 2014: 266).
A posztgraduális képzés - vagyis a klinikai szakképzés - viszont csak
lassan formálódott. Ebbe a folyamatba tartozott az 1976-os rendelet, mely
a munkaügyi, az oktatási és az egészségügyi miniszter közös szabályozá¬
sa volt a pszichológus-munkakörök betöltéséhez szükséges képesítésekről.
332 Tóth Béla: Pszichológia agimnázium harmadik osztályában. Köznevelés 1968. január 12. 24(1). 17-19.