Oldal 102 [102]
100 e Élettörténet és pszichoterápia
gathattak pszichológiai tárgyakat. Barkóczi Ilona visszaemlékezése szerint:
s Ez ma már elképzelhetetlen szabadságot jelentett. Az ember a félévek ele¬
jén azt vette fel a meghirdetett tárgyakból, amihez kedve támadt. Én mindig
felvettem az összes pszichológiát, ami nem volt sok... Az ember egyszerűen
beírta az indexébe, s csak ellenőrizték a félévek végén, hogy megvan-e a kö¬
telező kollokviumi szám, mindegy, hogy miből" (BARKÓCZI 1989: 15). Dok¬
torálni ugyan lehetett lélektanból, azonban ez tulajdonképpen semmiféle
pszichológiai diagnosztikai vagy terápiás előképzettséget, illetve gyakorlatot
nem kívánt meg. (Ez viszont nem jelentette azt, hogy ne folyt volna komoly
kísérleti munka az Intézetben [HARKAI SCHILLER 1937] - elsősorban Harkai
Schiller Pál egyetemi magántanárnak, a tulajdonképpeni alapítónak köszön¬
hetően. KoRNISs 1937)
Az Intézetben 1945 elején elkészítették az ötéves képzés tervét: a hallga¬
tóknak a lélektan mellett egy szellemtudományi (esztétika, filozófia, pedagó¬
gia, szociológia) és egy természettudományi (antropológia, biológia, fizioló¬
gia, pszichiátria) tárgyból is szigorlatozniuk, és számos gyakorlati stúdiumot
is végezniük kellett volna. Az Intézet tanársegédje azonban még 1946 de¬
cemberében is nehezményezte, hogy terveikből semmi nem valósult meg, a
magántanári előadások mellett csak heti három óra a megbízott előadóé, és
négy gyakorlati órára van lehetőség. Nagy Erzsébet tanársegéd azzal érvelt a
lélektani képzés megújítása mellett, hogy a béke fenntartásában kiemelkedő
szerepük van az efféle ismereteknek - azonban ez sem bizonyult elégséges¬
nek.
Az új képzési rendre még várni kellett, azonban a Bölcsészkaron is új
tanárok tűntek fel. A második világháború után a gyakorlati pszichológiai
és pszichoterápiás ismeretek szakemberei: Hermann Imre, Benedek István,
Mérei Ferenc tartottak előadásokat az érdeklődőknek (PÁZMÁNY é. n. a: 3).
A Lélektani Intézet élén a háború következtében elég nagy volt a mozgás:
megalakulásától, 1933-től a filozófus Brandenstein Béla báró vezette az Inté¬
zetet, az ő külföldre távoztával az 1944/45-ös tanévben a szintén konzervatív
filozófus és pap, Kornis Gyula, 1947-ben pedig a volt bencés szerzetes, az
elsősorban neveléslélektannal foglalkozó Várkonyi Dezső (szerzetesi nevén:
Hildebrand) került az Intézet élére (PÁZMÁNY 1948a: 35, 85; PÁZMÁNY 1949:
3, 99). Az 1946/47-es tanévben kapott előadói megbízást Kardos Lajos, aki
középiskolásként a Galilei Kör tagja volt, tanulmányait a bécsi egyetem mate¬
matikai, pszichológiai és orvostudományi szakjain végezte, 1932-1934 között
a Columbia Egyetem oktatója, hazatérése után pedig - mivel a tudományos
élet vérkeringésébe származásánál fogva nem kerülhetett bele - pszichodi¬
agnosztikával, tanácsadással foglalkozott, Szondi Lipót sorsanalízisével is
"53 Sürgősen oldjuk meg a pszichológusképzés kérdését! Köznevelés 1946. dec. 15. 2(24). 20.