Page 92 [92]
90 s Élettörténet és pszichoterápia
sen akkor köteleződött el a klinikum iránt, akkor , avatódott be", amikor
részt vett az előző részben szóba került pesthidegkúti terápiás eseményen,
a M£rei-Buda-Goldschmidt-fele maratoni sajátélményen, ahol Halász Péter
társulata is előadott, és az esemény másnapján - mint említettem - feljelen¬
tették a szervezőket a pártbizottságnál. Szintén saját élményű, de nem a saját
személyre irányuló terápiás tapasztalat okozott váltást, pontosabban szak¬
kiegészülést az addig kutatómunka iránt elkötelezett tehetséges fiatal pszi¬
chológusnő életében, aki élete egyik legmeghatározóbb szakmai eseményén:
amerikai kutatóösztöndíján jött rá arra, hogy a pszichoterápiában is vannak
feladatai. A Palo Alto-i klinikán a gyomorrák végstádiumában lévő, komoly
fájdalmakkal küzdő idős úrnál megtapasztalta, hogy a Stanford-féle klinikai
hipnózis alkalmazása milyen drasztikus változást képes előidézni, és az ad¬
dig pergamenszerű , valami" arccá formálódik, a haldokló méltósággal el tud
búcsúzni a szeretteitől és az élettől, mert nem borítja el a szenvedés. , És elszé¬
gyelltem magam, és ott és akkor elhatároztam, hogy én, ha hazajövök, min¬
dent el fogok követni, hogy a tiltásból visszahozzuk ezt a klinikai használatba
is” — összegezte a tanulságot a későbbi pszichológus professzor, kiképző - és
gyakorló - pszichoterapeuta.?"
Míg az előbb említettek a személyiségük érése és tapasztalataik révén, sa¬
ját bőrükön megérezve annak hatását, kerültek egyre közelebb a pszichoterá¬
piához, mások mintha alapszakmájukat tekintve is sodródást mutattak vol¬
na. Az esetükben a korábbiakhoz hasonló útjelző figurákkal találkozhatunk,
de még nagyobb feladattal: ők végezték el a segítő szakma felé irányítást, és
a pszichoterápia csak a későbbiekben érkezett meg ,iränyitottjaik” életébe.
Így járt többek között az a fiatal, kisvárosi lány, aki sikertelenül felvételizett
a Színművészetire: , Semmi tervem nem volt, ennyit éreztem, hogy én nem
akarok itt maradni... De ez sem volt egy határozott... És akkor képzeld el,
szinte pár nap múlva, az az újságcikk! Az üzletvezető, ahol anyu dolgozott,
hozta...”’” A lapban Budapesten induló egészségügyi szakképzést hirdettek,
és a tanácstalan lány belevágott azzal, hogy mindegy hogyan, csak eljöhessen
a szülővárosából. (A képzésen viszont hamar felismerték a tehetségét, ő is na¬
gyon megszerette a szakmát, az egyik legnevesebb hazai szocioterapeutaként
tartják számon.) Kb. egy évtizeddel később egy másik útkereső, egy buda¬
pesti elit gimnázium tanulója a pályaválasztási tanácsadóhoz fordult, , mert
mindenféle akartam lenni, és ott azt mondták, hogy akkor én legyek pszicho¬
lögus, és édesanyámmal mentünk ugye, és azt se tudtuk, hogy micsoda, tehát
így kell ezt kezdeni. . ." (Esetében szintén imponáló volt a folytatás.)
85 "Történeti interjú I[/3/93.
26 "Történeti interjú [/3/95-96.
27 Torténeti interju II/5/143-144.
28 "Történeti interjú [/4/143.