A pszichoterapeutákkal készült interjúim első felében a pályafutásukra, vala¬
mint a szakma és a rendszer kapcsolatára vonatkoztak a kérdéseim. A beszél¬
getés második része azzal indult, hogy megkértem őket, mondjanak el egy
gyerekkori emléket, ami éppen az eszükbe jut. Tehát nem szabályos pálya¬
kép, lineárisan szerkesztett élettörténet hangzott el, hanem az első részben
az origótól kiindulva - mely esetünkben az első pszichoterápiás jellegű mun¬
kahelye - egy hivatástörténetet adtak elő, és az előzmények tárgyalására csak
ezt követően került sor." Ezt azért alakítottam így, mert feltételeztem, hogy
az első rész - a karrierút - kérdéseibe könnyebb bekapcsolódni, hiszen jóval
kisebb mértékű feltárulkozást feltételez, mint amikor a származási családról
vagy pályaválasztásának motivációiról kérdezek. Mondhatni, a bemelegedés
fázisa (BLATNER 2013) után, mikor az interjúalany már számos saját törté¬
netet megosztott velem, amelyekben pszichoterapeuta szerepben tűnt fel,
következtek az intimebb, nem közvetlenül a hivatásgyakorlásra vonatkozó
kérdések. (Nem minden esetben volt lehetőség ennek a két résznek a szétvá¬
lasztására, hiszen több esetben előfordult, hogy interjúalanyom gyerekkori
élményeit jelenítette meg a munkavégzésével összefüggésben, és ilyen eset¬
ben nem is törekedtem a narratíva megtörésére.) Tehát a gyerekkori élmény
elbeszélésére hívó kérdés a második részben hangzott el. Azért konkrét tör¬
ténetet és nem csupán a család jellemzését kértem, mert feltételeztem, hogy
az elsőként eszébe jutó, dinamikus, filmszerű mozzanat sokkal többet elárul,
és színesebb képet is ad, mint az egyszerű, statikus leírás vagy lajstromozás.
Másrészt, bár mind a történet elmesélése, mind a családtagok , arcképének"
felvázolása tulajdonképpen konstrukció, a megjelenített történet elemzése
révén sokkal pontosabban feltérképezhetjük a beszélő beállítódását, viszo¬
nyulását a vele vagy családtagjaival történtekhez - és természetesen a család¬
tagok bemutatása sem hanyagolható."
A gyerekkori történet elbeszélését kérő felhívásom a legtöbb esetben némi
csodálkozást, értetlenkedést váltott ki, de legtöbben pár másodperces gon¬
dolkodási idő után teljesítették a kérést. A történetekkel összefüggésben az
volt az előzetes feltételezésem, hogy többnyire rossznak minősíthető, eset¬
leg traumatikus gyerekkori élményekről fogok hallani, amelynek esetleges
következménye a segítő szakma választása. Bár kétségtelenül előkerültek
#3 Az interju tehat félig strukturált volt, előre megfogalmazott - minden interjúalanyom számára azo¬
nos - felteendő kérdésekkel, amelyek nyomán keletkező válaszok viszont rugalmasan alakították a
beszélgetést.
34 Vagyis elvégezhető a narratív pszichológiai tartalomelemzés, mely , a szöveg lényegét alkotó tulaj¬
donságokra, szereplőkre és cselekedetekre épít". A gyermekkori emlék pedig azzal a nyereséggel jár,
hogy , a korai szelf-tárgy reprezentációk kifejeződnek". LÁSZLÓ 2005: 1367.