Oldal 40 [40]
38 e Élettörténet és pszichoterápia
konspiráció szabályairól, és első feladatát is megkapta. Ez a feladat minden
beszervezett ügynök kezdő lépése volt, nevezetesen a körülötte élőkről: csa¬
ládtagjairól és tágabb környezetéről írjon jellemzést. , Viola" jelentéseiből
nem maradt fenn semmi, mindössze annyit tudunk róluk, hogy bár rendelés
szerint elkészültek, mind formai, mind tartalmi kifogások felmerültek velük
kapcsolatban. Más iratanyagokból látható, hogy egyes ügynököknek bizony
komoly kihívást jelentett a jelentések kívánság szerint történő elkészítése.
»Violaval” ellentétben nekik altalaban nem maga az informacidszolgaltatas
okozott gondot, hanem többek között az, hogy jelentéseikben milyen módon
valósítsák meg a rejtőzködést és anonimitást, a kötelező álnévhasználatot és
emellett az érdemi mondanivaló átadását. Például amikor , Medika" fedőne¬
vű ügynöknek jellemeznie kellett az orvosi egyetem diákszállójának lakóit,
saját magáról is írt (valódi nevét emlitve, „nehezen kiismerhetönek” mond¬
va önmagát) - ezt azután a jelentés olvasói áthúzták:"" vagyis saját maguk¬
ról tilos volt jelenteni, legfeljebb csak akkor kerülhetett elő említés szintjén
az illető neve, ha más személye kapcsán vált fontossá. , Halápi", aki többek
között egy neves pszichoterapeutát figyelt meg, már ügyesebben fogalma¬
zott: , Barátom meglátogatta a famíliát" — írta a , meglátogattam a famíliát"
helyett, amikor semmiképpen nem hagyhatta ki magät az elbeszelesböl.'”
A pszichiäter asszony ugyan nem hagyott hätra effele - az utökor szemében
mulatságosnak, a tartótiszt szempontjából talán dühítőnek ható - feljegyzést,
illetve erre történő utalást sem, ő nem követte el az ügynöki ügyetlenség eme
példáit, de korántsem tekintették ideális munkatársnak.
Viola" az ügynökök között mindenképpen különlegesnek számított abból
a szempontból, hogy működésének kezdete után csakhamar indítványozták
kizárását a Hálózatból, mégpedig tulajdonképpen személyiségvonásaira hi¬
vatkozva. Semmiképpen nem tekinthető átlagosnak, hogy az állambiztonság
szolgálattevőit a saját tartótisztjük , félénk" jelzővel - ésannak számos szino¬
nimájával - illesse, és alapvetően emiatt, valamint , őszintesége" miatt tulaj¬
donképpen alkalmatlannak nyilvánítsa. Legfeljebb olyan fordult elő, hogy a
körülmények megváltozása (pl. az adott szál felgöngyölítése) miatt már nem
volt szükség az illető szolgálataira, esetleg munkahely- vagy lakhelyváltozás
és hasonlók nyomán az ügynöki tevékenység abban az adott közegben le¬
hetetlenné vált, de az illetővel annyira elégedettek voltak, hogy továbbra is
kapcsolatban maradt a BM-mel, inmár nem ügynökként, hanem az ennél
sokkal lazább viszonyt jelentő , társadalmi kapcsolatként”, mint például a
pszichiáter , Szentendrei" és , Hegyi" ügynökök (utóbbi néhány évvel később
ismet ügynöki feladatokat lätott el) (GERVAI 2015: 99-122).
oı ÂBTL - 3.1.2. - M - 13234. Munkadosszie, „Medika”. Jelentés, 1958. november 25. 91.
2» ÄBTL - 3.1.2. - M - 34616/1. Munkadosszie, „Haläpi”. Jelentes, 1963. október 8. 180.