Oldal 39 [39]
2. A rendszer és a pszichoterápia s 37
ment túlságosan nehezen: a házfelügyelő, a személyzeti előadó készséggel
állt a hatóság rendelkezésére. A doktornőről kiderült, hogy néha a lakásán
is fogad betegeket, méghozzá engedély nélkül (ami valószínűleg az orvosok
többségénél így volt) - ez az első rossz pont. A második azonban ennél is sú¬
lyosabb: apja osztályidegen, vagyonos ember volt. Sőt a deportálás elől is csak
»penz és összeköttetés" révén menekültek meg! Szinte azt is felróják , Viola"
családjának, hogy életben maradt. Az elbeszélésben korántsem a fasizmus
áldozataként vagy üldözöttjeként aposztrofálják: a vagyonosság ólomsúllyal
nehezedik a mérleg másik oldalára, ahhoz képest eltörpül a fenyegetettség a
múlt rendszerben. Ez a két rossz pont, vagyis a magánrendelés és az egykori
jómód már elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy gyanakodva tekintsenek rá,
nem szólva a pszichiátriai osztályon rejtegetett betegekről vagy ál-betegekről,
és közülük arról az egyről, akinek , Viola" volt a kezelőorvosa.
A hatalom tehát saját , hazafias önkénteseivel" sem volt kíméletes, és han¬
gyaszorgalommal gyűjtötte azokat az adatokat, amelyeket szükség esetén
felhasználhat ellenük, hogy markában tartsa őket. , Violának" nem volt külö¬
nösebb takargatnivalója, de családi háttere, életkörülményei mégis kiszolgál¬
tatottá tették. Ez volt tehát beszervezésének tulajdonképpeni megalapozója.
Vagyis az , önkéntes" ügynök kiválasztásának képlete: legyen a régi rendszer
elutasítója (legalább bizonyos mértékben), és néhány dolgokban érezze ma¬
gát hibásnak, bűnösnek - akár származása, egy családtagjának tettei, valami
adminisztratív mulasztása, esetleg káros szenvedélye miatt. Mint láttuk, a
cigaretta és a kávé nem számított ilyennek.
A beszervezési aktust gondosan előkészítették - Id. környezettanulmá¬
nyok - és részletesen megtervezték. Az áldozatnak fogalma sem lehetett ar¬
ról, hogy miért hívatták munkahelyének felettes szervéhez, és nyilván nagy
meglepődéssel vette tudomásul, amikor az ismerős tanácselnök-helyettes egy
félreeső szobába, egy idegen elvtárs elé vezette. A nyomozó hadnagy egyrészt
igyekezett oldani , Viola" szorongását azzal, hogy először rendkívül általá¬
nos nyílt kérdéseket tett fel, majd fokozatosan a kívánt területre szűkítette
a fókuszt. Másrészt a kevéssé direkt indító kérdések nem csupán a gyanak¬
vás elaltatását szolgálták: azzal, hogy az állambiztonság tisztje nem nevezte
meg, hogy mire kíváncsi, egyúttal a védekezés lehetőségét is minimalizálta,
ugyanis nem lehetett tudni, hogy a hadnagy pontosan milyen irányban tapo¬
gatózik, és milyen információkkal rendelkezik. , Violára" nagy hatást gyako¬
rolhatott ez a technika, hiszen egy olyan beteget is megemlített, aki nem volt
a Politikai Alosztály látóterében (bár a kórházi osztály nem teljesen szabályos
eljárására igyekezett magyarázatot adni). Ennyi elegendőnek is bizonyult ah¬
hoz, hogy a doktornőre ráolvassák a hibáit, és rábírják az együttműködésre.
A hosszadalmas, mintegy háromórás eljárás során az új ügynök előre el¬
készített nyilatkozatban kérte felvételét a Szolgálatba, egy gyors kiképzést a