Oldal 19 [19]
1. Előzmények + 17
szellemben írt a pszichoanalitikusok tévedéseiről, helytelen meglátásnak
tartva, hogy társadalmi folyamatokat, jelenségeket az , egyes egyén lelkisé¬
géből vezetik le": ez a dialektikát valló szakember számára vállalhatatlan
(GAL6cs!1 1986: 286). Bár a keményvonalasok tollából már olvashattunk ha¬
sonlókat, ekkor még korántsem volt általános az efféle vélekedés, és -— mint
láttuk - 1947-ben, 1948 elején a kormányzat még támogatta a pszichoanali¬
tikusok tevékenységét, a lélektan reformját. 1948-ban azonban néhány cikk
már jelzi a fordulatot e téren is. Az fentebb idézett Pálóczi Horváth a Lukács
Györgyhöz kötődő Forum című folyóiratban közölt kétrészes írást, mond¬
hatni: megsemmisítő(nek szánt) kritikáját a freudizmusról , Freud, vagy egy
illúzió eredete" címmel, amelyben azt hangoztatja, hogy a marxizmus világ¬
képe - melyben a lét határozza meg a tudatot - és a pszichoanalízis világképe
- a tudattalan a meghatározó - egymással összeegyeztethetetlen (PÁLÓCZI
1948). Hermann Imre azonnal deklarálta, hogy ő pszichoanalitikus és mar¬
xista egyszerre, de ezt csupán magánlevélben tehette meg, ugyanis a Forum
nem volt hajlandó közölni az írásait." Majd Tariska István pszichiáter meg¬
szólalása következett, akit a londoni Mentálhigiéniai Kongresszuson szerzett
tapasztalatai győztek meg arról, hogy a freudizmus valójában , az imperializ¬
mus házi pszichológiája" - ezt kifejtő írását szintén a Forum közölte (TARIS¬
KA 1948). Ennek nyomán a Magyar Pszichoanalitikai Egyesület képviselet¬
ében Gimesné Hajdu Lili és Hermann Imre levelet írtak Lukács Györgynek, a
folyóirat szerkesztőségi tagjának. Ebben leszögezik, hogy egyesületük a Párt
útmutatásait kívánja követni, és az analitikusok egyébként mindig fasisztael¬
lenesek voltak. Lukács válasza mélységes csalódást okozott. Szerinte ugyanis
az, hogy valaki a múlt rendszerrel szemben állt, korántsem jelenti azt, hogy a
jelenben ne számíthatna az ellenség eszk6zének.”*
Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a pszichoanalitikusok felett megfújták a
hallalit. Az az állítás, hogy a Freud által javasolt kezelési mód kóklerség, sőt
az imperialisták eszköze a népi demokrácia elleni harcban, nem csupán mar¬
káns közéleti, szakmai állásfoglalásokban jelent meg. A közvélemény áthan¬
golását jelzi például az is, hogy 1948-ban a hazai színházakban is fel-felbuk¬
kant a pszichoanalitikus alakja, nem éppen a legkedvezőbb színben: Gádor
Béla rádióbohózatában a hangsúlyozottan pszichoanalitikus orvos neve: Dr.
Csapödö;” a Madäch Szinhäzban Pongräcz Imre „feherkamäsnis, monoklis
vidéki pszichoanalitikus ficsur”-alakitasat dicsérte a kritika;*° Illyes Gyula
első színdarabjának, a Lélekbúvárnak hőse ügyeskedő és rosszindulatú pszi¬
choanalitikus, aki a nép félrevezetésén munkálkodik. Utóbbi akkor sem szá¬
7 Hermann Imre &s Me£rei Ferenc levelei (kézirat). Idézi BoRGos -ERős - LITVÁN 2006: 265.
»® — A levélváltást idézi: SZŐKE 1992b.
# A Szabad Nép rádióműsora, 1948. jan. 29.-febr. 1. Szabad Nép 1948. január 23. 6(18). Melléklet, 3.
30 Két bolond egy par. Kis Ujsdg 1948. december 17. 2(290). 6.