Oldal 10 [10]
8 e Élettörténet és pszichoterápia
Kádár-korszak pszichoterápiájának jellemzőit kutattam, különös tekintettel
a terapeuták személyére, szerepére és szempontjaira.
A kutatás egyik legfontosabb forrását a pszichoterapeutákkal készített
történeti interjúk jelentették: ezúton is nagyon köszönöm interjúalanyaim¬
nak a beszélgetéseket, hálás vagyok a segítségükért. Az interjúzás kétség¬
telenül szükségszerű volt, hiszen számos témával kapcsolatban egyszerűen
nem rendelkezünk írott forrásokkal, dokumentumokkal. A szükségszerűség
mellett kívánatosnak is tűntek az oral history anyagok, hiszen a megélt élet,
a mindennapok tapasztalatai a személyes forrásokból tűnnek elénk hitelesen,
legteljesebben. Interjúalanyaim olyan pszichoterapeuták voltak, akik a Ká¬
dár-korszakban, különösen annak második felében működtek (képződtek és
dolgoztak). Először az általam már szakmai múltjuk következtében szemé¬
lyesen ismert terapeutákat kerestem fel, majd részben ajánlásukra, részben a
pszichoterapeuta szaknévsor alapján - lehetőségeim szerint - a többieket is
megkerestem. Jelen kötetben harminc interjút dolgoztam fel: három kivétel¬
lel valamennyien analitikus képzettségűek voltak, és Budapesten működtek,
tehát ez a pszichoterápia-történet elsősorban a budapesti analitikusok törté¬
nete.. Munkám során felhasználtam számos korábban készült, kiváló inter¬
jút, amelyek más kutatók nevéhez fűződnek (ezeket mindig külön jelzem).
A terapeutákkal félig strukturált interjúkat készítettem, két kérdésblok¬
kal: az első rész a karrierre és a szakma történetére, a rendszer és a szakma
kapcsolatára, a második a saját személyes hivatás- és elhivatástörténetre, va¬
lamint a származási családra vonatkozott. Aktuális ügyeket, szűkebb érte¬
lemben vett magánéleti kérdéseket - szándékom szerint - nem érintettünk.*
Az interjúkat diktafonnal rögzítettem, majd átírtam. Mivel a beszélgetőtár¬
saim többsége azt kérte, hogy névtelenül szerepeljen, így - az egységesség
érdekében - a felhasznált anyag egészét anonimizáltam, és ez mind a szöveg¬
ben, mind a hivatkozásokban megjelenik. Interjúalanyaim neveinek mellő¬
zése nyilvánvalóan azzal a veszteséggel jár, hogy az intézménytörténet nem,
vagy csak korlátozottan rekonstruálható, személyes történetek pedig csak
névtelenül - de korántsem jellegtelenül vagy arctalanul. (Természetesen a
szakmabeliek számára egyik-másik kolléga még így is bizonyára felismerhe¬
tő lesz, de a nagyközönség számára mégsem.) A korábban készített és nyilvá¬
3 A 30 interjualany koziil 11 nő. Valamennyien legalább 6o évesek voltak, amikor az interjú készült:
1950 után született 8, 1945 és 1950 között 4, 1940 és 1944 között 8, 1935 és 1939 között 5, 1930 és 1934
között 3, 1922 és 1929 között 2 fő. (Sajnos azóta néhányan elhunytak. Nagy megtiszteltetés volt velük
beszélgetni.) Alapvégzettségüket tekintve: 10 orvos, 18 pszichológus, 2 egyéb alapvégzettségű, va¬
lamennyien pszichoterápiás képzettségűek, PhD-fokozattal rendelkezik 20 fő. Valamennyien a kli¬
nikumban dolgoztak vagy dolgoznak ma is, emellett egyetemi oktató 6 fő, de a szakképzésben vagy
terapeutaképzésben csaknem valamennyien részt vettek vagy részt vesznek.
: — Lásd: Függelék.