Oldal 304 [304]
Ebből a bonyolult szerkesztésű mondatból az szűrhető ki, hogy a velencei barátok
Firenzében látogatták meg Picót, ahová a mirandolai gróf Lorenzo de’ Medici er¬
kölcsi támogatásával költözött a VIII. Ince pápa és az inkvizíció által betiltott római
disputát követő üldöztetése után. Poliziano, mint szinte minden nap, épp megláto¬
gatta jó barátját, így nyitottak ajtót rájuk a velenceiek, akik az utolsó percben fedték
fel kilétüket. Ezért lettek volna , szökevények", hiszen nem tudhatták, hogy Picónál
Polizianóval is találkozni fognak, és mert nem adták meg a lehetőséget, hogy saját
személyükben társaloghassanak velük a firenzei barátok.
Utalás a fenti Aeneis-részletre, ahol Venus nem fedi fel kilétét fia, Aeneas előtt, így
tréfálva meg halandó gyermekét.
A syrakusai költő valószínűleg Epicharmos (i. e. 550 k. — 460 k.), akinek a vígjátékai
többnyire csak fragmentumokban maradtak fenn. (Diogenes La£rtios szerint Kös
szigeten született, Bioı kaı yvwpaı TWV EV piAocogíia evdokıunoävrwv, VIII, 78.)
A költő megtalálásában köszönöm Adorjáni Zsolt segítségét.
Salutes. — Fordítása elmarad Butlernél. Poliziano: Letters, 269.
Quintus Roscius (Kr. e. 126 — Kr. e. 62), az egyetlen szinész, aki a rómaiak körében
megbecsülést vívott ki lenézett mesterségében. Kortársához, Aisóposhoz hasonlóan
rabszolgaként kezdte, majd gazdája hozzájárulásával jövedelmét félretéve megvál¬
totta a szabadságát. Megnyerő külseje mellett főként azzal vívta ki a rómaiak rajon¬
gását, hogy a forumon elleste a legjobb szónokok (mint Quintus Hortensius)
hangsúlyait és taglejtéseit. A komédia műfaját megújította azáltal, hogy az addig
divatos ripacskodó-bohóckodó színészkedés helyett előadásmódjában elegáns humort
vezetett be. Cicero is tanult tőle, és gyakran versengtek, hogy melyikük tud egy
adott érzést vagy gondolatot hatásosabban kifejezni. Roscius írt egy értekezést,
amelyben összevetette a színészetet a szónoklással, Cicero pedig Pro Roscio comoedo
címmel védőbeszédet mondott mellette, amikor Kr. e. 76-ban egy perben bevádol¬
ták. Alakja felkapott lett a reneszánszban; Shakespeare kétszer is említi, a Hamlet¬
ben (2. felv., 2. jel.) és a VI. Henrikben (3. rész, 5. felv., 6. jel.).
Platön: Phaidön, 89c.
Level Francesco della Casähoz
Altitudinis trium cubitum. — A könyök (régies nevén rőf vagy sing) hagyományos
mértékegység, kb. 60 cm.
Omnis siderum errantium cursus. — Ez a Földről nézve nemcsak egyenes vonalú egyen¬
letes mozgás lehet, hanem a bolygók időnként látszólag megállnak, és visszafelé
mozogva egyfajta hurkot vetnek, ezért nem fordítható keringésnek.
Az állatöv jegyeiről van szó, a kör 360 fokából minden egyes jegy tehát 30 fokot
foglal el.
Alter scilicet alteri infixus. Butler fordításában kihagyja ezt a félmondatot. Poliziano:
Letters, 271.
A rekonstrukció a második, később készített órának a mester által készített és fiai
által lemásolt jegyzetei alapján készült, és némileg eltér az itt leírt órától.
302