Seite 302 [302]
is. Itt került kapcsolatba a Lorenzo körül csoportosuló filozófusokkal és művészek¬
kel. Kortársai a legnagyobb tudósok között tartották számon. Királyok és fejedelmek
folyamodtak hozzá gyógyításért: a nápolyi király, a calabriai herceg, Milánóban
Lodovico il Moro és talán VIII. Ince pápa. Így lett Lorenzo orvosa is. Lorenzo
halálakor (hamisan) mérgezéssel gyanúsították és megfojtották; a bérgyilkost való¬
színűleg fia, Piero il Fatuo küldte rá. Vö. Maike Rotzoll: Pierleone da Spoleto: vita e
opere di un medico del Rinascimento, Firenze, Olschki, 2000.
Nyilvánvaló utalás Lorenzo két idősebb fiára: Pieróra és Giovannira.
Levelezés Cesare Carmentóval
Politias. Carmento, aki görögül is jól tudott, Platón Po/izeiájának (Az állam) latin
alakját használja, amikor Poliziano nevével játszik, amennyiben a Miscellanea Polizia¬
no főműve vagy , nagyeposza". Hogy eposz gyanánt játszik a címmel, annak egyrészt
a kötet hossza, másrészt az lehet az oka, hogy Poliziano iffakoraban I/ias-forditasaval
lett híres a humanisták között.
Jacopo Ruffini, Poliziano barátja, akiről egyebet nem lehet tudni.
Terentius: Phormio, 267.
Levelezés Tristano Calcéval
Ias6n, az aranygyapju megszerzésére Kolchisba útnak indult Argonauták vezetője,
akinek Kolchisban a király, Aiétés azt a feladatot adta, hogy sárkányfogakkal vesse
be Arés mezejét, amelyet előtte tűzokádó ökrökkel kellett felszántania. Bär az Erös
közreműködése által Iasónba belészerető királylány, Médea varázskenőcse megvéd¬
te őt a lángoktól, az elvetett sárkányfogakból egy rátámadó ellenséges sereg kelt ki.
A másik hős Kadmos föníciai királyfi, aki nővére, a Zeus által elrabolt Európé ke¬
resésére indulva Iyrosból Boiótiába hajózott, ahol megalapította Ihéba városát. Itt
Pallas Athéné tanácsára sárkányfogakat vetett el, amelyekből seregnyi harcos kelt
ki. Egy követ hajított közéjük, amivel öt harcos kivételével az összeset megölte, a
fennmaradók lettek Ihéba legjelentősebb családjainak alapítói.
Tertullianus (160—225) karthágói egyházatya, patrisztikus gondolkodó. A korai
kereszténység egyik legbefolyásosabb alakja, apologéta. Rómában ügyvédnek tanult,
egyik első munkája a római jog ellentmondásait bírálja. Görögül is írt, a latin szer¬
zők közül pedig Tacitus volt a példaképe, akinek szigorát nagyra tartotta. Teológi¬
ai munkásságának kidolgozott volta alapján feltételezhető, hogy az őt megelőző
görög nyelvű keresztény szerzők eredményeit is beledolgozta írásaiba. Már-már
túlzott erkölcsi szigorában kemény kritikával illette az általa is képviselt keresztény
egyházat, amelyből 207-ben kilépett, és saját szektát alapított. Hatalmas életművet
hagyott hátra, amelyben keményen támadja a pogányságot és a gnózist, védelmezi
a kereszténységet, de olykor kissé életidegen elvárásokat támaszt az emberek élet¬
vezetését illetően.
300