Page 298 [298]
térképészeti és leíró földrajzi művéhez, a Geograpbiához (más néven Cosmographia)
az alapokat lefektette.
Kyrénéi Eratosthenés (Kr. e. 276 — 195 k.), görög polihisztor: matematikus, költő,
földrajztudós, csillagász és zenetudós. Kiszámolta a Föld kerületét, algoritmust talált
a prímszámok meghatározására. Elveszett művét, a Geógrapbikát Strabón (Kr. e. 63
— Kr. u. 24) hasonló című munkájában kifejtett kritikája és idézetei alapján ismerjük.
Tralleisi Thessalos (70 k.—95) Rómában működött görög orvos, a methodikus iskola
képviselője, Nero császár udvari orvosa, műveinek csak a címét ismerjük. A perga¬
moni származású Galénos (129 — 216) Marcus Aurelius orvosa és fia, Commodus
nevelője, aki húsz modern kötetre terjedő életművében a hippokratési és az alexand¬
riai orvostudomány minden ágának tudásanyagát saját új kutatásaival együtt össze¬
gezte, a De methodo medendi IV. könyvében (Kühn, X. k., 1925, 232—304) többször
maró kritikával illette Ihessalost.
Temnosi Hermagoras (Kr. e. 1. sz.), a rodoszi iskolát képviselő görög szónok és
szónoklattanár Rómában. Az arisztotelészi öt kérdésre épülő módszerét, a téma hét
körülményre való felosztását (ki, mit, hol, mikor, miért, hogyan, mivel) Cicero a De
inventione, 1, 8-ban bírálta, Ouintilianus viszont elismerte (bár amit egyébként
Cicero értékelhetőnek tartott a tanításaiból, azt Ouintilianus kritizálta).
Contrarias parteis in me gratiam sumas. Retorikai szakkifejezés: valami mellett is,
ellen is beszélni.
Vehella (vehela) — az inveho, 3, —vexi, —vectum igéből, kicsinyítő képzővel az eredeti
vehes (szekér’, tamadas’) fonévbél.
Utalás Orpheusra, aki lantjával csodálatos hatást ért el mindazokon, akik zenélni
hallották.
Tristano Calco (1455 k. — ?), milánói humanista, akihez a IV. könyv 5. és 6. levelei
szólnak. A fejedelmi könyvtár vezetője Paviában 1478-tól, majd Milánóban 1496-tól,
a Sforzák titkos archívumának felelőse. Történeti munkáiról lásd a IV. könyv hozzá
szóló, 5. levele előtti bevezetőt.
Girolamo Dona vagy Donato (1456-1511, lasd II. kônyv, 9-15. levél) a Serenissima
követi tisztét látta el Milanéban 1489-1490 között.
Displicinae — egyszeri szóhasználat, illetve szójáték a disp/iceo, 2, -cui, -citum, — nem
tetszik" igéből, amelyet egyébként Donatus: Ars maior, III, 1 (, De barbarismo") a
betűtévesztés példái között sorol fel.
Picus. Giovanni Pico della Mirandolára utal, ahogyan a főnix is, mert többen így
emlegették: , phoenix ingenii” — ,a tehetség főnixe". Lásd II, 10, 3. bekezdés. A har¬
kály a római mitológiában szent madár, Mars istennek kedves, mert ikerfiait, Ro¬
mulust és Remust táplálta. Egy további római mítosz szerint Picus Saturnus fia,
Latium első királya volt, aki harkállyá változott.
Girolamo Donato a Velencei Köztársaságot képviselte követi tisztségben Milánóban,
Iacopo Antiguari pedig a Milánói Fejedelemség tisztségviselője volt, ezért a kém¬
kedés vádját kellett elkerülniük, így nem találkozhattak túl gyakran.
Utalás a római szavazási rendszerre, ahol tribusonként adták le szavazataikat a
polgárok.
A kéziratban ehelyett 1489. december 21. áll.
296