Page 296 [296]
OCR
A levél első két kérdése Cicero Catilina elleni beszédei drámai hangulatát idézi fel: Ubinam gentium sumus? Quam rem publicam habemus? (In Catilinam, I, 4.) Eletrajza szerint Aisópos, amikor őt a rabszolgapiacon árulták, a két előtte levő rabszolga közül az egyik, amikor megkérdezték, mit tud, azt felelte, bármit, a másik meg, hogy mindent, így Aisópos, amikor rákerült a sor, azt mondta, az előtte levők neki semmit nem hagytak, így ő nem tud semmit. Itt a latinban olyan szerkezet van (accusativus cum infinitivo), amelyet valóban félre lehetett volna érteni, ezért a magyarázkodás. Vergilius: Aeneis, 103-104. Saját fordításom. Horatius: Ars poetica, 50, ahol a neologizmusokról beszél. Bede Anna fordítása. Sciolus. Ez a kifejezés is ritka a klasszikus latinban, bár pl. Jeromos használja a leveleiben. A reneszánsz invektívákban gyakorivá vált. Quintilianus: Institutio oratoria, XII, 10, 69. Demades (Kr. e. 380-318) athéni szénok és demagég, Démosthenés politikai ellenfele. Plutarchos: Démosthenés, 8, 3, ahol azonban a massaliai utazó, Pytheas (Kr. e. 350 — ?) bírálja a szónokot. Aischinés (Kr. e. 389—314) görög államférfi, egyike a tíz attikai szónoknak. Tacitus: Dialogus de oratoribus, 18 (ámbár az első kritikát Cicero mondja Calvusról és nem forditva); Quintilianus: Institutio oratoria, XII, 10, 12-14. Ovidius: Remedia amoris, 389-391 Atirata. Levél Cassandra Fedeléhez Lasd Lisa Jardine: ,,O Decus Italiae Virgo, or the Myth of the Learned Lady in the Renaissance”, The Historical Journal, vol. 28, 1985/4, 799-819. Vergilius: Aeneis, XI, 508-509. Lakatos Istvan forditasa; Turnus sz6l a harcos Camillahoz. A pythia Apollón delphoi templomában a jóslatadáskor transzba eső papné tisztsége volt. Aspasia Periklés élettársa, majd gyermekük megszületése után felesége, szónoklatot oktatott Athénban. Sókratés is említést tesz nemcsak beszélgetésükről, de Aspasia egyik beszédéről is, Platón Menexenosában (235e—236d, 249c-e). Szintén Sókratés számol be Platón Lakomajäban (201d-212b) Diotimäröl, aki Erös daimöntermészetét bizonyította be Sókratés számára. E költőnők közül csak a lesbosi Sapphó és a boiótiai Tanagrában élt Korinna verseit és töredékeit ismerjük jelentősebb számban. A többiektől csak néhány töredék maradt fenn, de a kortársaik megemlékeznek róluk, és Poliziano is említi őket a költészet történetét tárgyaló, egyik egyetemi kurzusát bevezető Muzricia című tankölteményében. Cornelia és Laelia ékesszólásáról és műveltségéről lásd Cicero: Bruzus, 211. Hortensiáét illetően lásd Valerius Maximus: Factorum et dictorum memorabilium libri IX, VIII, 3, 3; Appianos: Historia Romana (Rémaika), IV, 32—34. Vergilius: Aeneis, I, 493, az amazonok királynőjéről, Penthesileáról. Lakatos István fordításának átirata. 294
