Page 282 [282]
Loliginis succus. Lasd Horatius: Satyrae, 1, 4, 100-101: , hic nigrae sucus lolliginis, haec
est/ aerugo mera.” — , Ez feketébb, mint nedve a tintahalaknak, / mert ez irígység."
Bede Anna fordítása. A vers folytatása mintha Guarino hitvallása is lenne, mintegy
a vers révén üzen tovább Polizianónak.
Horatius: Satyrae, I, 4, 101—108: »quod vitium procul afore chartis, / atgue animo prius,
ut siquid promittere de me / possum aliud vere, promitto. Liberius si/ dixero quid, si forte
iocosius, hoc mihi iuris / cum venia dabis: insuevit pater optimus hoc me, / ut fugerem
exemplis vitiorum quaeque notando. / Cum me hortaretur, parce frugaliter atque/ viverem
uti contentus eo quod mi ipse parasset”. — „Es hogy e bűn írásaim, elmém / nem fertőzi
meg, azt megigérem, hogyha akármit / meg tudok ígérni, s megtartani is. Ha egyet¬
mást / csintalanabbul vagy szabadabban mondok el, úgy tán / ezt a jogot megadod.
Jó édesapám tanitott rá, / hogy meglássam a más vétkét, és abból okuljak. / Így
buzdított, hogy legyek egyszerü és takarékos, / s hogy ne kivánjak többet, mint amit
ő nekem adhat." Horatius: Összes művei, ford. Bede Anna, Budapest, Európa, 1989,
212. Es lentebb: 129-135: „ex hoc ego sanus ab illis / perniciem quaecumque ferunt,
mediocribus et quis / ignoscas vitiis teneor. Fortassis et istinc / largiter abstulerit longa
aetas, liber amicus, / consilium proprium’. — ,Eként én tiszta maradtam / minden
romlástól. Van pár közepes hiba bennem, / melyeket elnézhetsz, és tan folmenthet
ezektől / engem a kor, művelt, szabadelvü barátaim és még / józan itéletem is."
Itt igévé alakítva előrevettem ezt a melléknevet: anxiam, mert nyilván Guarinót
aggasztja ez a helyzet.
Horatius: Ars poetica, 388. Butler jegyzetében tévesen: 389. Poliziano: Lefters, 329,
3. jegyzet. Jellemző, hogy Guarino az idézet szôvegkôrnyezetét legalább annyira
odaérti, amivel feltételezi, hogy a másik is szóról szóra emlékszik a versre, lásd:
385—340:
»lu nihil invita dices faciesve Minerva;
id tibi iudicium est, ea mens. Siquid tamen olim
scripseris, in Maeci descendat iudicis auris
et patris et nostras, nonumque prematur in annum
membranis intus positis; delere licebit
quod non edideris; nescit vox missa reverti.”
, Lám, te sosem mondasz semmit, ha Minerva nem ihlet;
óv ízlésed, eszed. De ha egyszer mégis akarnál
írni, szavald el elébb, hogy Maeciusunk füle hallja
s még az apádé és az enyém. Teljék le kilenc év,
addig tedd el jól, mert hátha javítani kéne.
Hogyha a szó elszállt, nem hívhatod azt soha vissza."
(Bede Anna fordítása)
Terentius: Eunuch, 452-453. Ismet fontos az elötte levö, kihagyott sor is: „bene dixti,
ac mihi istuc non in mentem venerat." — , Jól mondtad! Ez az eszembe nem jutott előbb."
Saját fordításaim.
Niccolé Leoniceno (1428-1524, életrajzat lasd a I, 3. level elött) ferrarai orvos,
humanista, a ferrarai egyetem tanított 1464-től élete végéig, kivéve 1508—1509-ben,
280