Page 280 [280]
Orphika, Argonautika, 1, 71-74.
Strabón: Geógrapbika, XII, 3, 18.
Apollónios Rhodios: Argonautica, I, 71—74. Saját fordításom.
Az R kézirat hozzáteszi: /izerarum alumno — tanítványomnak az irodalomtudomány¬
ban.
Antonio Petreio, a római akadémia résztvevője, később a San Lorenzo kanonokja
és a Medici-könyvtár (Biblioteca Laurentiana) vezetője.
Leto szóhasználatában Martialis Epigrammáinak bevezetőjét visszhangozza: Prologus
1.,8 pero me secutum in libellis meis tale temperamentum, ut de illis queri non possit quisquis
de se bene senserit". —, Remélem, könyveimben olyan középutat követtem, hogy nem
emelhet panaszt ellene, akinek csak tiszta az ítélőképessége."
A már Poliziano által is emlegetett levél (lásd I, 16.) nem szerepel e gyűjteményben.
Talán egy hasonló ajánlólevél lehetett egy befolyásos harmadik személyhez, mint
amilyet Leto kért barátai számára Poliziano által Lorenzo de" Medicitől.
Célzás arra, hogy Leto háza és iskolája a Ouirinale dombján volt Rómában, valamint,
hogy magát Letót pontifex maximusként tisztelték tanítványai, egyfajta új Romulus
gyanánt.
Az athéni származású Démétrios Chalkokondylés (1423—1511) szintén a Mediciek
támogatását élvezve tanított görög nyelvet, filozófiát és irodalmat a firenzei egyete¬
men, a Studióban.
Poliziano 1491 tavaszán-nyarán Velencébe utazott Giovanni Pico della Mirandolá¬
val, hogy kódexeket, illetve új, nyomtatott könyveket szerezzenek be.
Horatius: Ódák, I, 13, 18: , Felices ter et amplius / quos inrupta tenet copula nec malis /
divolsus querimoniis / suprema citius solvet amor die.” — , Háromszorta, de többször is
/ boldog pár, kiket oly szál kötöz egybe, mit / el nem téphet örök harag, / nem, csak
majd a halál bontja szerelmüket." Bede Anna fordítása.
Levelezés Battista Guarinóval
Pico egyetemi tanulmányai során bolognai egyházjogi stúdiumai után Ferrarában is
eltöltött egy évet 1479 május végétől 1480 nyaráig, ahol Battista Guarino humanis¬
ta iskolájában tanult.
A latin szöveg itt javítandó: caerula helyett cerula.
Az obeliscus (kis nyárs) a kétes helyek jelzésére szolgáló szövegkritikai jel.
Az asteriscus (kis csillag) a hézagos helyek jelzésére szolgáló szövegkritikai jel.
Pico Heptaplusa 1489-ben ugyanabban az évben jelent meg, mint Poliziano Miscellanedja
és Marsilio Ficino Három könyv az életről című műve. Magyarul: Giovanni Pico
della Mirandola: Heptaplus, azaz a Teremtés könyvének hétszeres magyarázata, fordí¬
totta, az utószót írta: Inregh Monika, Budapest, Arcticus, 2002.
Celzäs Pico 900 tetelenek és a megvitatásukra 1486-ban szervezett széles körű filo¬
zófiai konferencia fogadtatására, amelyeket még idősebb barátai is kétkedve fogad¬
tak, arra hivatkozván, hogy a huszonhárom esztendős Pico túl fiatal ehhez a
vállalkozáshoz. A római kúrián a spanyol származású Pedro García nevű bíboros
278