Page 277 [277]
Levelezés Ermolao Barbaróval
Poliziano többször járt Velencében. Ez a levél, mint a kéziratból és a tartalmából is
kiderül, egy korábbi, 1484-es útjára utal, de pl. 1491-ben Picóval együtt tartózkodott
a Velencei Köztársaságban.
Bonis artibus. Ermolao itt a nyelvtudományra, a szónoklattanra és a filozófiára gondol.
AzM, R, V2 kéziratokban még ez all: Venetiis Idibus Septembris 1484 —Velence, 1484.
szeptember 13.
Tudniillik a latin és a görög nyelv művelését illetően is.
Homéros: Ilias, II, 370-374.
Vergilius: Aeneis, II, 349-350, ahol Aeneas az ifjakat tüzeli fel. Pontosan: ...si vobis
audentem extrema cupido / certa segui. .. Beszéde végén áll közmondássá vált bátorítá¬
sa: , Una salus victis, nullam sperare salutem." — [Egy a reménye a vesztesnek, ha re¬
ményre nem áhít."] (Saját fordításaim.)
Az Rés a V2 kézirat így végződik: , Atgue haec hactenus. Tu quaeso ne gravare cum tibi
otium contingit scribere ad nos aliguando. Ouicguid enim abs te proficiscetur, id apud me
monimentum aere perennius." — , De erről ennyi elég. Kérlek vedd olykor a fáradságot,
hogy írj nekünk, amikor van egy kis szabad időd. Bármi jön tőled, az sércnél is ma¬
radóbb műx a szememben. Isten veled!" Firenze, 1484. november (?) 5. [Az idézet:
Horatius, Ódák, III, 30, 1, Bede Anna fordítása in Horatius: Összes művei, Budapest,
Európa, 1989, 130.]
A latinban itt frichas all, ami értelmetlen, ehelyett: tricae — ,,csekélységek, haszonta¬
lansägok, bohösägok”. Butler szerint talän Poliziano arra gondolt, hogy ez a latin
főnév a görög , hajszál" jelentésű Opif szóból származik. Ez azonban a kép miatt —
hajszálakat nem dobálunk másra — nem valószínű. Így vagy egy nyomdahibäröl lehet
szó, vagy ha Polizianóé az írásmód, akkor az z/riai-jal állhatott összefüggésben. A
Thriai (Opıai) parnasszoszi nimphák, Apollón dajkái, akik feltaláltak egyfajta jóslást,
mely során kavicsokat húztak ki egy urnából. Később a z2riai főnév magukat a kavi¬
csokat is jelentette. Lásd a OpioBóhos melléknevet. Ennek jelentése: , kavicsokat ha¬
jító a jósló urnába". A ,kavics" jelentése is könnyen összefüggésbe hozható a éricae
átvittebb értelmével.
Aristoteles: Nikomacbosi etika, VIII, 5, 1.
Horatius: Ars poetica, 191. sor: , Nec deus intersit, nisi dignus vindice nodus / inciderit”,
ahol a költőóriás a deus ex macbina használatát csak végső esetben ajánlja. Bede Anna
fordítása: , Istenség csak nagy, súlyos dolgokban itéljen, / másban nem’. (Az ,itéljen”
és , itélet" szavak helyesírását a hexameter indokolja.) Polizianónál csak ez szerepel:
„dignus vindice nodus incidisset”.
Vino, aiunt, vendibili suspensa hedera nil opus. 5z6 szerint: „A kelendö borhoz nem kell
borostyánt [a falra vagy kapural aggatni." Bacchusnak, a bor istenének a szőlő mellett
a másik kedves növénye a borostyán volt. A mondást e levélből kölcsönözve Erasmus
is idézi 1500-ban megjelent, majd folyamatosan tovább bővített Collectanea adagiorum
című művében (Paris, Johann Philippi de Cruzenach et alii, 404). Szerinte ez azon a
korabeli szokáson alapul, hogy a kocsma ajtaját (s így annak jelenlétét) egy valószí¬
nűleg festett borostyánággal jelezték.
275