Horatius: Szazírák, 1, 7, 19—20.
Valószínűleg Ovidius Faszijához készített kommentárjáról van szó, amelyet a firenzei
egyetemen az 1482-83-as tanévben adott elő, és ebben az évben, azaz 1483-ban fe¬
jezett be.
Pico eredetijében és a V és R kéziratban ezutan ez all: ,Scytham Manuellemque et
Alberinum ac siqui propterea sunt àvwvvuot [2] iube, quaeso, salvere meis verbis. Laurentius
iunior delitiae nostrae legit epistolam tuam. Agnovit humanitatem. Multa ut rescriberem
iniunxit. Tuus plane est totus. Sed [itt görög szöveget igyekezett a másoló átírni, hibá¬
san]. Vale atque indicem Graecorum codicum quos recens emeris mitte ad nos, guaeso hisgue
adde comitem (si potes) Manuellis epistolam.” — ,Add at Scythanak, Manuelének,
Albericénak és más meg nem nevezetteknek, hogy viseljenek gondot magukra! Az
ifjabb Lorenzo [di Pierfrancesco de’ Medici], a kedves, olvasta leveled. Felismerte
emberségedet. Sok mindent mondott, hogy fűzzem még hozzá válaszomhoz. Odaadó
híved. Ám litt romlott a szöveg]. Isten veled, és kérlek, küldd el azoknak a görög
könyveknek a listáját, amelyeket nemrég vásároltál, és kíséretül tedd mellé, ha tudod,
Manuele levelét!"
Ugyanez a levél Pico összes műveinek bázeli kiadásában: Pico: Opera omnia, 361—362.
Pandens sinus. Butler a sinus "kebel jelentése szerint fordítja: ,he bared his chest".
Poliziano: Letters, 21. Jómagam a ítóga öble, zseb" jelentést itt jobbnak találtam.
En, inquit, obelos, en sagittas. Az előbbi görög eredetű, az utóbbi latin kifejezés.
Ita cutis occalluerat. Szöjätek, mert a calleo ige alapjelentésében ugyan a bőrnek a sok
használattól való megvastagodását, megkérgesedését jelenti, átvitt értelemben azon¬
ban a jártasságra, tapasztaltságra és szakavatottságra utal, pl. callens utriusgue lingae
— mindkét nyelvben (latinban és görögben) jártas.
A szenvedélytelenséget jelentő sztoikus terminust azért hozom eredetiben, hogy Pico
iróniáját némileg érzékeltetni tudjam: Epiktétos hallgatóinak, illetve olvasóinak
,]lyukat beszélt a hasába", szinte apátiába estek a hosszú erkölcsi tanítástól. Ezután
ennek szellemes összefoglalását adja Pico.
Substinere adversa, et abstinere voluptatibus abunde didicerimus. A sztoikusok jelmon¬
data: Substine et abstine! Görögül: ávéxov kal ánéxov. — Tűrj és légy mérsékletes! (Szó
szerint: Tartsd magad, és tartsd magad távol!)
Tandiu deficere hominem, quandiu non proficit. A két ige jelentése azonban sokkal ösz¬
szetettebb, így ezt a szó szerinti értelmet is megengedi: , Addig, amíg valaki nem
halad előre, nem tartozik hozzánk." Pico véleményem szerint ezzel a párhuzamos
jelentéstartalommal játszik. Lehetne továbbá: , Míg az ember nem tesz valami hasz¬
nosat, addig az idejét vesztegeti."
A Lykaion Aristotelés iskolájára, az Akadémia Platónéra utal, a Csarnok (latinul:
Porticus) pedig a görög otod-ra, vagyis a sztoikusokra utal.
Pico eredetije igy végződött: „Indicem Graecorum librorum qui mecum hic deversantur
cum Manuelis epistula quod tuae litterae postulant ad te mitto. Indicem tuorum itidem
desidero. Laurentio iuniori meo nomine salutem dicito, ad quem scripturus eram, sed pudor
deterruit ne videar hominem literis compellare.” — , Amint leveledben kéred, itt küldöm
neked a velem levő görög könyveim listáját, Manuele levelével együtt. Én is szeretnék
egy hasonló listát a tieidről. Add át üdvözletem az ifjabb Lorenzónak, akinek írni