Page 230 [230]
19. Alkonyatkor aztán, midőn hirtelen fellegek sötétítették el az eget, egy
villám nyomban belecsapott a hatalmas székesegyház csúcsába, amely csodás
mérnöki alkotásként az egész világon egyedülálló kupolájával magaslik ki,
olyannyira, hogy hatalmas kőtömegek hullottak le róla. Főként azon az ol¬
dalon, amely felől a Medici-palota látható, rettenetes erővel és iramban,
óriási márványdarabok szakadtak le. S a jövendölésbe még az is belejátszott,
hogy az egyikét azoknak az aranyozott labdáknak, amelyek a lanterna tete¬
jén láthatók, leverte a villám, mintha csak ezzel a sajátságos jellel is a Medi¬
ci családot érő csapást hirdette volna." Ám az is említésre méltó, hogy amint
a mennydörgés elcsattant, rögtön ki is derült az ég."
20. Azon az éjen, amelyen Lorenzo elhunyt, egy, a szokásosnál nagyobb
és fényesebb csillag ragyogott fel azon városkörnyéki villa felett, "" amelyben
haldoklott, s úgy látták, éppen abban a pillanatban hullott le és hunyt ki,
amikor aztán bizonyossá vált, hogy ő távozott az élők sorából. Sőt, még azt
is mondják, hogy a fiesolei dombok felől három éjen át hullócsillagok törtek
elő folyvást, és azon templom felett, amelyben a Mediciek földi maradványai
nyugosznak," sziporkáztak egy ideig, majd kihunytak. S mit mondjunk
arról, hogy az a két nevezetes oroszlán, " abban a ketrecben, amelyben min¬
denki számára láthatóan tartják őket, olyan hevesen csapott össze, hogy az
egyik súlyosan megsebesült, a másik pedig kimúlt? Állítólag Arezzóban is
igen sokáig kettős csillag tündökölt, mintha Castor és Pollux lennének, s a
városfalnál egy anyafarkas újra meg újra félelmetesen felüvöltött. Néhányan
még aztis csodajelként értelmezték (ilyen az emberi természet), hogy korunk
legjelentősebb orvosa (mert annak tartották), amikor mesterségbeli tudása
cserben hagyta, kétségbeesésében önként a kútba ugrott, és saját halálával
adott engesztelő áldozatot a Medici család (ha érted a név jelentését) fejéért.""
21. Azonban látom, hogy jóllehet sok mindent elhagytam, nehogy a hí¬
zelgés látszatát keltsem, terjedelmesebbre kerekedett írásom, mint eleinte
terveztem. Hogy így tegyek, egyrészt az a vágyam hajtott, hogy engedjek
kérésednek, és a kedvedben járjak neked, aki kiváló, tudós és bölcs férfi vagy,
nekem pedig jó barátom, akinek érdeklődését a futó említés rövidsége nem
elégíthette volna ki. Másrészt az a keserédes érzés késztetett, amely a visz¬
szaemlékezés során tölt el arra a férfira, akivel felérőt és akihez hasonlót a
mi korunk talán egyet vagy kettőt termett." Ez a kor pedig bátran felvehe¬
ti a versenyt az ókorral, ami Lorenzo nevének tündöklését és dicsőségét il¬
leti.
Élj boldogul!
1492. május 16., Fiesole
228