Page 218 [218]
OCR
befogadni, mint szóban vagy írásban kifejezni, ezért engedek ugyan neked, de már most kikötöm, hogy egyrészt nem ígérek olyat, amit nem tudok teljesíteni, amit azonban mégis sikerül, azt semmi esetre sem tagadom meg tőled. 3. Lorenzo de" Medici tehát vagy két hónapja olyan belső fájdalmaktól szenvedett, amelyeket, mivel a belső szervekhez tartoznak, zsigeri fájdalmaknak neveznek. Ezek jóllehet önmagukban nem halálosak, mégis mivel igen élesek, joggal a legsúlyosabbaknak tartják őket. Lorenzo esetében azonban, akár a sors akaratából, akár az őt orvoslók tudatlanságából vagy hanyagságából, ezzel együtt a legálnokabb láz is fellépett, amely lassan terjedve, nem az ütőereiben vagy vénáiban, ahogyan a többi láz szokott, hanem ízületeiben, zsigereiben, inaiban, csontjaiban és velejében ütött tanyát. Ám mivel ez olyan észrevétlen és lappangva, szinte nyomokat sem hagyva terjedt, eleinte nem figyeltek fel rá. Később pedig, amikor már erőteljesebben jelentkezett, nem kezelték olyan alaposan, ahogyan azt kellett volna, így annyira megviselte és legyengítette e férfit, hogy nemcsak ereje, de teste is egészen megfogyatkozott és csonttá soványodott. Emiatt egy nappal azelőtt, hogy a természetnek lerótta volna jussát, midőn a careggi villában feküdt betegen, oly hirtelen omlott össze, hogy immár semmi remény nem maradt a felépülésére. Amikor ezt maga is megértette, előrelátó lévén (mint mindig), első dolga volt, hogy lelki orvosát hívassa, hogy keresztény szokás szerint meggyónhassa az életében felhalmozott vétkeit. Később hallottam, hogy ez a férfi csodálattal eltelve ezt mondta: semmi sem tűnt nagyszerűbbnek vagy hihetetlenebbnek számára, mint az, ahogyan Lorenzo állhatatosan, felkészülve a halálra, egy csepp félelem nélkül felidézte a múltat, elrendezte a jelen ügyeket, a jövőbeni dolgokról pedig felelősségteljesen és a lehető legbölcsebben rendelkezett. 4. Majd az éj közepén, míg ő pihent és elmélkedett, hírül adták, hogy megérkezett a pap a szentségekkel. Akkor minden erejét összeszedte és azt mondta: , Távol álljon tőlem, hogy eltűrjem, hogy az én Jézusom, aki engem teremtett, aki engem megváltott, egészen fekhelyemig [hálószobámig] jöjjön. Emeljetek fel innen, könyörgöm, emeljetek fel tüstént, hogy Uram"? elé siethessek!” S míg beszélt, saját erejéből felegyenesedett, amennyire tudott, s testének gyengeségét lelki erejével megtámogatva barátai kezei között egyenesen az öreg elé ment az előcsarnokba. Annak térde elé rogyva, térden könyörögve és zokogva mondta: , Én szelíd Jézusom, hát te arra méltatod e semmirekellő szolgádat, hogy meglátogasd? Ám miért mondok szolgát? Inkább ellenségedet, méghozzá a leghálátlanabbat, aki oly sok jótéteményeddel elhalmozva soha nem figyeltem oda szavadra, s méltóságod annyiszor 216
