Page 218 [218]
befogadni, mint szóban vagy írásban kifejezni, ezért engedek ugyan neked,
de már most kikötöm, hogy egyrészt nem ígérek olyat, amit nem tudok
teljesíteni, amit azonban mégis sikerül, azt semmi esetre sem tagadom meg
tőled.
3. Lorenzo de" Medici tehát vagy két hónapja olyan belső fájdalmaktól
szenvedett, amelyeket, mivel a belső szervekhez tartoznak, zsigeri fájdal¬
maknak neveznek. Ezek jóllehet önmagukban nem halálosak, mégis mivel
igen élesek, joggal a legsúlyosabbaknak tartják őket. Lorenzo esetében azon¬
ban, akár a sors akaratából, akár az őt orvoslók tudatlanságából vagy hanyag¬
ságából, ezzel együtt a legálnokabb láz is fellépett, amely lassan terjedve,
nem az ütőereiben vagy vénáiban, ahogyan a többi láz szokott, hanem ízü¬
leteiben, zsigereiben, inaiban, csontjaiban és velejében ütött tanyát. Ám
mivel ez olyan észrevétlen és lappangva, szinte nyomokat sem hagyva terjedt,
eleinte nem figyeltek fel rá. Később pedig, amikor már erőteljesebben jelent¬
kezett, nem kezelték olyan alaposan, ahogyan azt kellett volna, így annyira
megviselte és legyengítette e férfit, hogy nemcsak ereje, de teste is egészen
megfogyatkozott és csonttá soványodott. Emiatt egy nappal azelőtt, hogy a
természetnek lerótta volna jussát, midőn a careggi villában feküdt betegen,
oly hirtelen omlott össze, hogy immár semmi remény nem maradt a felépü¬
lésére. Amikor ezt maga is megértette, előrelátó lévén (mint mindig), első
dolga volt, hogy lelki orvosát hívassa, hogy keresztény szokás szerint meg¬
gyónhassa az életében felhalmozott vétkeit. Később hallottam, hogy ez a
férfi csodálattal eltelve ezt mondta: semmi sem tűnt nagyszerűbbnek vagy
hihetetlenebbnek számára, mint az, ahogyan Lorenzo állhatatosan, felké¬
szülve a halálra, egy csepp félelem nélkül felidézte a múltat, elrendezte a
jelen ügyeket, a jövőbeni dolgokról pedig felelősségteljesen és a lehető leg¬
bölcsebben rendelkezett.
4. Majd az éj közepén, míg ő pihent és elmélkedett, hírül adták, hogy
megérkezett a pap a szentségekkel. Akkor minden erejét összeszedte és azt
mondta: , Távol álljon tőlem, hogy eltűrjem, hogy az én Jézusom, aki engem
teremtett, aki engem megváltott, egészen fekhelyemig [hálószobámig] jöjjön.
Emeljetek fel innen, könyörgöm, emeljetek fel tüstént, hogy Uram"? elé si¬
ethessek!” S míg beszélt, saját erejéből felegyenesedett, amennyire tudott, s
testének gyengeségét lelki erejével megtámogatva barátai kezei között egye¬
nesen az öreg elé ment az előcsarnokba. Annak térde elé rogyva, térden
könyörögve és zokogva mondta: , Én szelíd Jézusom, hát te arra méltatod e
semmirekellő szolgádat, hogy meglátogasd? Ám miért mondok szolgát?
Inkább ellenségedet, méghozzá a leghálátlanabbat, aki oly sok jótéteményed¬
del elhalmozva soha nem figyeltem oda szavadra, s méltóságod annyiszor
216