Page 214 [214]
OCR
LIBER OUARTUS - IV. KÖNYV Levelezés Iacopo Antiquarival I. Jacopo Antiquari Angelo Polizianönak üdvözletet küldi 1. Április kilencediken indultam el Ticinöba. Mäsnap, amikor kôtelességemet teljesítve a város elöljáróját, egy nagyon barátságos férfiút, Jacopo Pusterlát felkerestem, miután igen szívélyesen megcsókolt, azt mondta: , Tegnap este, naplemente után két órával egy levélhordó Lorenzo de’ Medici halálhírét vitte nagy sietve a fejedelemnek." Megdöbbenve e hírtől szememet a földre szegezve így szóltam: , Hát talán haragszik ránk a Jóisten, hogy abban a mindenki között legbölcsebb férfiban megfosztott bennünket annyi reménytől, annyi erény mintaképétől, mintha épp el akarna hagyni minket?" De az Itáliára leselkedő veszélyekről később. Mert az a vész, amely a legmagasabb helyekről ront ránk, hasonló szokott lenni a hótömegekhez, amelyek a hegytetőkön megolvadva hatalmas folyóként zúdulnak alá. 2. Két nappal később, amikor Milánóba visszatértem, sokféle szóbeszédet hallottam. E szomorú hírről ugyanis már a köznép is értesült. Egyesek azt állították, hogy kevéssel azelőtt, hogy Lorenzo elhunyt, a villám belecsapott a Szűzanya templomába, mások, hogy Lorenzo állapota feletti elkeseredésében az orvos Pierleone, aki a beteget kezelte, kútba ugrott. Jó néhány napot adtam fájdalmamnak, kedves Polizianóm, és még mindig nem tudok szabadulni a kínzó gyötrelemtől, és hogy folytonosan szorongok, az egyrészt a saját helyzetemből fakad, másrészt másokért is aggódom. Tudod, milyen mély tisztelettel voltam iránta, és az sem ismeretlen előtted, hogy ő viszonzásképpen milyen lelkesen karolt fel engem. Mindenki közül egyedül őt tarthatom egész életem folyamán szilárd és állandó támaszomnak, a sors minden fordulatán keresztül. Ám a közügyek terén még nagyobb a veszteségünk. Ugyanis gyakran mintegy a Scylla és a Charybdis közé szorítva, Itáliát nem kevésbé egyensúlyozta ki, mint az Isthmos [földszoros],? amely a Jón- és az Égei-tengert választja el egymástól, hogy az egymásnak rohanó tengerek össze ne keveredjenek — úgy tűnt, természetétől fogva erre teremtetett. 3. Tudom, hogy Piero de" Mediciben, a kiváló ifjúban az egész város megerősítette apja méltóságát, ami a leginkább enyhíti fájdalmunkat. S reméljük és kívánjuk, hogy ez a közhatározat örökké tart, mivel egyetlen család épségén az egész köztársaság üdve forog kockán. A Lorenzo elvesztése feletti 212
