Seite 214 [214]
LIBER OUARTUS - IV. KÖNYV
Levelezés Iacopo Antiquarival
I.
Jacopo Antiquari Angelo Polizianönak üdvözletet küldi
1. Április kilencediken indultam el Ticinöba. Mäsnap, amikor kôtelessége¬
met teljesítve a város elöljáróját, egy nagyon barátságos férfiút, Jacopo Pusterlát
felkerestem, miután igen szívélyesen megcsókolt, azt mondta: , Tegnap este,
naplemente után két órával egy levélhordó Lorenzo de’ Medici halálhírét
vitte nagy sietve a fejedelemnek." Megdöbbenve e hírtől szememet a földre
szegezve így szóltam: , Hát talán haragszik ránk a Jóisten, hogy abban a
mindenki között legbölcsebb férfiban megfosztott bennünket annyi remény¬
től, annyi erény mintaképétől, mintha épp el akarna hagyni minket?" De az
Itáliára leselkedő veszélyekről később. Mert az a vész, amely a legmagasabb
helyekről ront ránk, hasonló szokott lenni a hótömegekhez, amelyek a hegy¬
tetőkön megolvadva hatalmas folyóként zúdulnak alá.
2. Két nappal később, amikor Milánóba visszatértem, sokféle szóbeszédet
hallottam. E szomorú hírről ugyanis már a köznép is értesült. Egyesek azt
állították, hogy kevéssel azelőtt, hogy Lorenzo elhunyt, a villám belecsapott
a Szűzanya templomába, mások, hogy Lorenzo állapota feletti elkeseredé¬
sében az orvos Pierleone, aki a beteget kezelte, kútba ugrott. Jó néhány napot
adtam fájdalmamnak, kedves Polizianóm, és még mindig nem tudok szaba¬
dulni a kínzó gyötrelemtől, és hogy folytonosan szorongok, az egyrészt a
saját helyzetemből fakad, másrészt másokért is aggódom. Tudod, milyen
mély tisztelettel voltam iránta, és az sem ismeretlen előtted, hogy ő viszon¬
zásképpen milyen lelkesen karolt fel engem. Mindenki közül egyedül őt
tarthatom egész életem folyamán szilárd és állandó támaszomnak, a sors
minden fordulatán keresztül. Ám a közügyek terén még nagyobb a veszte¬
ségünk. Ugyanis gyakran mintegy a Scylla és a Charybdis közé szorítva,
Itáliát nem kevésbé egyensúlyozta ki, mint az Isthmos [földszoros],? amely
a Jón- és az Égei-tengert választja el egymástól, hogy az egymásnak rohanó
tengerek össze ne keveredjenek — úgy tűnt, természetétől fogva erre terem¬
tetett.
3. Tudom, hogy Piero de" Mediciben, a kiváló ifjúban az egész város meg¬
erősítette apja méltóságát, ami a leginkább enyhíti fájdalmunkat. S reméljük
és kívánjuk, hogy ez a közhatározat örökké tart, mivel egyetlen család épsé¬
gén az egész köztársaság üdve forog kockán. A Lorenzo elvesztése feletti
212