Oldal 206 [206]
XXII.
Angelo Poliziano barátjának, Iacopo Antiguarinak üdvözletét küldi
1. Hazugsággal vádolsz, mert legutóbbi levelemben stílusodat és műveltségedet
túlságosan dicsértem egy nagy tudású férfi előtt. Ezt azonban mégis olyan tu¬
dós módon teszed, hogy ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel vádolsz, telje¬
sen fel is mentesz engem, aminek következtében számomra mi sem bizonyítja
jobban állításom helyességét, mint hogy te olyan ékesszólóan hányod a sze¬
memre. Hacsak nem azért vagyok erre kevéssé szavahihető tanú (mert bizony
tanú vagyok, nem méltató), mert a rólad szóló bizonyságra csak utaltam, de
nem foglaltam bele levelembe. Mégis gondolj bele, milyen nehéz feladat sza¬
vakkal felérni érdemeidhez, amelyek annyira túlszárnyalják a hihető mértéket,
hogy még te sem fogadod el őket, aki már korábban bizonyságot adtál róluk.
2. Azt illetően pedig, hogy engem Giovanni Pico della Mirandolával,
Girolamo Donatóval és Ermolao Barbaróval egy lapon említesz, akik olyan
jelentős férfiak az egész irodalomban, amilyenekre már régtől fogva nem
emlékszem, úgy vélném, bolondozol velem, ha nem lennék teljesen meggyő¬
ződve arról, hogy csak irántam való túlságos szereteted miatt tévedsz, ami¬
ről Platón azt mondja, hogy ítéleteiben vakká teszi az embert.?? Egyébként
én tudom magamról, hogy legalább annyira nem lehet engem velük sem
tehetségben, sem tanultságban összevetni, mint amennyire származásomat
vagy vagyonomat illetően sem.
3. Amit a hatalommal kapcsolatban említesz, ezt majd eldönti a vaksze¬
rencse. Vagy ha van némi hely a nagy dolgokban kívánságom és óhajom
számára, bárcsak azoknál maradna, akik arra a lehető legméltóbbak.
4. Pico barátom különösen becsül téged, de nem annyira az én szavaim,
mint inkább a te leveleid alapján, sőt most, míg ezt a válaszomat fogalmazom
neked, ő éppen azokat olvassa és másoltatja magának. De annak is nagyon
örül, hogy Girolamo Donatót hozzá hasonlóan méltányolod. Továbbá hogy
te és Barbaro megtaláltátok a közös hangot, arról úgy véli, ez nemcsak ket¬
tőtök között, de a közjó számára is kedvező dolog. Ugyanő szinte vetélkedik
velem abban, hogy ki kedvel téged jobban, ebben tudniillik senkinek sem
hagyom, hogy megelőzzön. Ezért kérlek, hogy irántad való ragaszkodásom
fejében Calcót bármilyen rendelkezésedre álló eszközzel tartsd meg örökre
patrónusomnak, ha ebbe belemegy, vagy ha azt jobban szeretné, hatalmas
barátomnak."
Élj boldogul!
Firenze, 1489. december 29.
204