Page 204 [204]
mindig elérhető, és bármikor találkozhatunk, mindazonáltal az a körülmény,
hogy jómagam is állami tisztséget viselek, amely soha nem nélkülözi a gya¬
nút, visszarettent tőle, és visszatart a jeles személyével való termékeny tár¬
salgástól."" Emiatt gyakran fájdalom, harag és méltatlankodás rágja a lelke¬
met, hiszen az élet legkedvesebb gyümölcséről kell lemondanom, mivel
egyedülálló és egyébként sok más dologban kipróbált megbízhatósága elle¬
nére mégis arra kell ügyelnem, nehogy mások panaszt tegyenek ellenem.
Viszont ahányszor csak a palotába jön, közelebbről is csodálattal szemlélem
őt, és gyönyörködöm kellemes természetében, amelyet emellett megfontolt¬
ság és tekintély jellemez, ami illik is ahhoz, akit e hatalmas köztársaság
megfelelő tisztségére kiválasztottak.
5. Azonban aggaszt és nyugtalanít (ez persze a gyarló ember gondja), hogy
ugyanazok, akik a latin nyelv szépségét helyreállítják, egyszer még elérik,
hogy az Itália fölötti hatalom egyedül a Velencei Köztársaság kezébe kerül¬
jön. A velenceiek ugyanis minden időben bölcs férfiak, mivel megértették,
hogy gőgjük mindenkiben túlságosan ellenséges érzelmeket kelt (mert egye¬
sek felfuvalkodott hozzá nem értése és kérkedése miatt ez történt); nemré¬
giben új és jobb modort vettek fel: követeket küldenek szerteszét, akik meg¬
lágyítják azok szívét, akikkel tárgyalnak, és barátságosabb feltételekkel
kereskednek. S ami korábban csak az idősek számára volt elérhető, most
nyitva áll az ifjúság számára is, és a gyarapodó filozófiához való hozzájárulást
tisztségekkel és díjakkal jutalmazzák. Hihetetlen, hogy mekkora előrelépést
tettek.
6. Ám mivel látjuk, hogy a hatalmat csak a sors adhatja, aggódjanak má¬
sok azon, hogy mi fog történni. Én addig is örvendek közös tanulmányaink¬
nak, amelyek leginkább a te és más első rangú férfiak védelme alatt állnak.
Igazán kedvező számomra, hogy éppen te viszed előttem a lámpást. Minden
nap születik valami, ami méltó az utókor emlékezetére. Ez fölöttébb nagy
örömmel tölti el lelkemet. Szeretném, ha tudnád, hogy engem csak ez érde¬
kel: azt a munkát, amit én nem vagyok képes elvégezni, szíves örömest látnám
mások fáradozásai révén. Nem vehetek többet a vállamra annál, mint olyan,
az utolsó rendbe tartozó ember, akinek nincs előjoga a szavazásnál."
7. Élj boldogul, és újra meg újra ajánlj be Picónál, aki minden élő embert
felülmúlt a dicsőségben.
Milánó, 1489. december 17."§!
202