Seite 194 [194]
2. Jobban szeretném, ha holtában nem mennél neki oly gyakran Domi¬
ziónak, 5 hiszen már eltávozott az élők sorából. Mert amennyire képes volt
rá, előmozdította az irodalom ügyét. Az elsők között igyekezett leverni a
port és a penészt az ókori szerzőkről, és ha tovább élt volna, napról napra
csiszoltabb** dolgokat állított volna elő a Polizianóval való versengésben,
vagy az ő példájára. Mindazonáltal gondolom, nem másként ütöd-vágod,
mint olyan embert, akinek példát kellene mutatnia." Mint tudod, igen
korán ragadta el őt a halál," és bizonyára szándékában állt kijavítani mind¬
azt, amit kissé elhamarkodottan esetleg elhibázott. Célszerűbb, ha a filozó¬
fia jelöltje, mint te mondod, vagy ahogy én, nagy öregje, "" mások hibáit a
megjelölt helyeken kimutatja, nevüket azonban megkíméli. Ebben az esetben
azonban kissé tanácstalan vagyok, hiszen ha nincs ott senki, akihez az em¬
ber láthatóan a beszédét intézhetné, akkor az az általános vélekedés szerint
szellemharc vagy a képzeletünk alakjai elleni küzdelem. Mindazonáltal,
bár e véleményemet illetően habozom és ingadozom, úgy érzem, a követke¬
ző dologban viszont biztos vagyok: akik segíteni akartak, azokat nem szabad
főbenjáró bűnténnyel vádolni. Domizio közülünk való volt, és olyan életmű¬
vet hagyott hátra, amelynek a hírét nem szabad kikezdeni.
3. Rád az örökkévalóság vár. Megragadtad az üstökét." Szeretném, és
emberi jogaimra hivatkozva, kérem téled, hogy noha ebben a Miscellaneddban,
amelyet kiadtál, magadnak a cenzurio szerepét szántad, a mű folytatásában,
amely már kezedben van (s úgy vélem, sokrétű és tudós), ezredesnek vagy
inkább a katonai tábort hátrahagyva helytartónak és fővezérnek tedd meg
magad. Hiszen akinek száz fő, akarom mondani fejezet""! tetszett, azok
sokkal nagyobb számokban gyönyörködhetnek majd.
1489. november 13.562
XIX.
Angelo Poliziano barátjának, Iacopo Antiquarinak üdvözletét küldi
1. Bárcsak a dicséretek, amelyekkel leveledben illetsz, annyira igazak lennének,
és a megfontolás, nem pedig a barátság szólna belőlük, hogy engem és máso¬
kat is meg tudnál győzni, ahogyan azonnal elfogadtam Lorenzo de" Medici
véleményét is (amely mindig nagy súllyal esik a latba) leveledet illetően. Mert
míg ez a minden téren kiváló férfi egyfelől a legtöbbre tartja a veled való
beszélgetést, másfelől azt állítja, senki nem előz meg téged az irodalom terén
192