Seite 178 [178]
azzal, hogy engem maga mellett tartson. , Itt válnak az emberek azzá, ami¬
ve szeretnenek.” Es ahogy egy levelében írja: , Ez itt a főváros, itt van a
székhelyünk, itt dől el minden." Kérdezned sem kell... E szavak mélyen
megérintettek, és megerősítettek szándékomban.
4. Ezért, kedves Polizianóm, figyeljünk oda, hogy a sokáig elvesztegetett
időt hozzuk helyre, s friss barátságunkat ugyanolyan nagy erővel építsük,
amilyen komolynak az indult. Várom minden héten leveledet azon levélhor¬
dók révén, akik a Mediciek pénzváltóinak számadásait szállítják. Levelezé¬
sünk tárgya nem a köztársaság lesz, amely megsemmisült, nem a birodalom,
amelyet mar rég elvesztetttink — efeletti rettenetes fajdalmamban boldogta¬
lanul sinylödöm -,°?” hanem a filozöfla, hogy mikent eljünk jöl es boldogan,
híres és dicső tudományaink és művészeteink és azokon a legboldogabb
időkön való elmélkedés. Hiszen manapság nincs semmi, amiben a fennkölt
lélek a kedvét lelhetné, hacsak nem leled örömed a burgundiaiakban és a
hollandokban."? Lásd, hová juttatta a széthúzás a szerencsétlen polgárokat!
Vajon a sors akarta így, hogy a semmiből semmi legyen? Azt akarnám, hogy
inkább soha ne létezett volna! Jóllehet annyi jelentős műalkotást hagytak
ránk azok a férfiak az irodalom terén, a hadtudományban, a művészetekben,
az építészetben és végül minden erényben, mégis valahogy nem tudom elvi¬
selni ezek elvesztését, hisz a boldogság elvesztése nyomorúságosabb, mint a
boldogtalanság, a gyermek elvesztése szörnyűbb, mint a gyermektelenség, a
halál rettenetesebb, mint ha meg sem születtünk volna. Kérlek tehát, hogy
írj nekem ezekről, ahogy szoktál, kimerítően és ékesszólóan.
5. Lorenzót illetően az egekre kérlek, ne kíméld a fáradságot az érdekem¬
ben! Csodálom városod e vezető polgárát és rajongok érte, olyannyira, hogy
őt gyakran Pompeius Magnushoz szoktam hasonlítani, habár boldogabb
sorsot kívánok és remélek neki.
Élj boldogul!
Róma, 1485. április 20.
XIII.
Angelo Poliziano kedves bardtjänak, Lucio Fosforönak,
Segni püspökenek üdvözletet küldi
1. Alessandro barätom nem követett el semmilyen hibät, amikor elküldte
nekem azt a levelet, amelyet nekem szántál. Nagyobbat vétett volna, amit
semmilyen áldozattal nem lehetett volna kiengesztelni, ha irigyelte volna
176