Ludovico Odasi (Padova, 1455 — Urbino 1509), humanista, a padovai egye¬
tem tanära.® Polizianöval annak 1479-es padovai lätogatäsa alkalmäval is¬
merkedett meg, és 1482-ben, egy újabb találkozás alkalmával történt az itt
emlegetett hosszú beszélgetés. Levelezéséből ismerjük még Ermaolao Bar¬
baro hosszú levelét, amelyet a velencei humanista, Odasi apja, Bartolomeo
halála alkalmával írt hozzá; e levél tanúsítja szoros barátságukat. Nagyon
valószínű, hogy Barbaro ráhatásával ajánlották be Odasit az urbinói fejede¬
lemnek, Federico da Montefeltrónak és feleségének, Battista Sforzának, hogy
fiuknak, Guidobaldónak nevelője legyen. Nem sokkal e nagy jelentőségű
állás elfoglalása után a fejedelem, Federico meghalt, így Odasi írta a teme¬
tési /audatióját a következő címmel: Oratio babita in funere illustrissimi atque
invictissimi Federici Urbini ducis [Beszéd a kiváló és legyőzhetetlen Federico,
Urbino fejedelme halála alkalmából]. Remekbe szabott, a kortársak által is
emlékezetesnek tartott /audatiója hozzájárult, hogy az elkövetkező években
szónoki és követi megbízásokat kapjon az udvarban. Az örökös, Guidobaldo
nevelése során nemcsak az ifjú érdeklődését mélyítette el ahumanista eszmék
iránt, de személyes kötődésük is kialakult. Marcantonio Sabellico egy
Guidobaldóhoz írt levelében dicsérte hosszasan Odasi tanári képességeit és
teljesítményét.
Guidobaldo nagykorúvá válásával az ifjú fejedelem személyi titkára lett,
számos alkalommal képviselte patrónusát követségben, Velencében és Ró¬
mában. Fennmaradt néhány fordítása Plutarchostól, amiről a lenti levelezés
is tanúskodik. Ezek közül egy értekezést a sienai bíboros, Francesco Picco¬
lomini számára fordított le, ez a Ouomodo adulator ab amico internoscatur
[Mikent különböztethetjük meg a hizelgöt a barättöl?], kettöt a tanitvänya,
az ifjú fejedelem számára, ezek a De capienda ex inimicis utilitate [Hogyan
tehetjük hasznossä ellenségeinket?] és a Quo pacto quispiam ab inimicis emo¬
lumentum capere possit |Hogyan tehetünk szert elönyre ellensegeinktöl?], egy
továbbit pedig Piero de" Medicinek, Poliziano tanítványának, ez a De invidia
et odio [Az irigység és a gyűlöletl.
Átültette még az ún. Kebés-tábla szövegét is, ezt Filippo Beroaldo adta ki
1497-ben Censorinus, Leon Battista Alberti, Epiktétos és Nagy Szent Vazul
szövegeivel egy kötetben. Fordítása népszerűségét mutatja, hogy később