Page 146 [146]
I.
Angelo Poliziano baratjénak, Callimachusnak
1. Habár látom, hogy amit gondolsz és mondasz rólam, azt sokkal inkább a
barátság gondoltatja és mondatja veled, mint az igazság, mégis örülök, hogy
ezeket a dolgokat tulajdonítod nekem, amiket én egyáltalán nem ismerek fel
magamban. Miért is ne örülnék, hogy elnyertem e vélekedésedet gondolatban
és szóban, még ha csak káprázat is? Hiszen nem kétséges előttem, hogy
meggyőzted magad arról, hogy amit írsz, igaz, mert nem olyan ember vagy,
mint akikről az a homéroszi hős oly megvetéssel megállapítja, hogy más van
a szívükbe rejtve, és más van a szájukon," és nincs semmi ok, amely
Callimachust arra késztetné, hogy Polizianót dicséretekkel szedje rá.255 Úgy¬
hogy engem nem csapsz be, hanem inkább magadat csapod be. Sőt, nem is
ámítod magad —igaz, amit gondolsz, igaz, amit rólam mondasz. Leld örömed
a rólam nyilvánított ítéletedben, és ragaszkodj e véleményedhez örökre, csak
ragaszkodj, kérlek, szeretetedhez, jóindulatodhoz is. Sőt, dicsérj is engem,
ahogy már elkezdted, hogy én, a dicséretekkel övezett férfi, Naevius Hectorával
együtt örvendhessek annak, hogy dicsérnek."
2. Hiszen a te dicséreteddel kelendőbb leszek, persze, nem mintha eladó
lennék. Soha nem válnék meg ugyanis a gazdámtól.?" Ezért bármit teszel
hozzá híremhez, az számodra növeli értékem.? A te vagyonodhoz tartozom
tehát, és talán ezért küldtél nekem onnan kincses ládikákat. Kedvesek ezek
számomra, mivel csinosak, és mivel tőled származnak. Ám nem mondok
értük köszönetet. Amikor ugyanis adtál, te magad kaptad az ajándékot, nem
azért, mert egy arra érdemes személynek, hanem mert a sajátodnak, sőt
magadnak (hisz a barátunk a másik énünk), és így az arra érdemesnek, vagy¬
is Callimachusnak adtál.
Elj boldogul!
II.
Callimachus An gelo Polzianónak üdvözletét küldi
1. Amit a leveled elején a szememre vetettél, azt utána olyan fortélyosan és
ügyesen vitted végig, hogy elvetted tőlem a válaszadás lehetőségét, sőt okát
is, és világosan megmutattad, amit korábbi levelemben állítottam, hogy is¬
teni tehetséged mindenre képes. Így hát mellőzvén azokat a dolgokat, ame¬
lyeket sem jobban, sem árnyaltabban nem tudok elmondani nálad, barátilag,
de igaz módon is állítom (nem lehet ugyanis valami baráti, ha egyben nem
igaz is), hogy ha eddig nem úgy láttam volna, hogy te vagy az egyetlen, aki
144