Page 117 [117]
költeménye öt könyvben, a már említett Mezeororum libri és egy töredékesen
fennmaradt tanulmánya a holdról, a De Luna.
Ferrante és fia, Alfonso halála után, 1495-től Pontano kikerült a nápolyi
diplomácia élvonalából, az új uralkodók ugyanis ragaszkodtak korábbi írno¬
kaikhoz. Így, bár az átmeneti Anjou-hatalomátvétel alkalmával jelentős
anyagi veszteségek érték, azért tovább folytathatta irodalmi tevékenységét.
Ekkor alkotja azoknak az aristotelési etikára alapozott erkölcstani
traktátusoknak a sorát, amelyek az ún. társadalmi erényeket tárgyalják. Ezek
nem pusztán a MNikomakboszi etika kommentárjai, hanem számos Cicero- és
Seneca-idézetet is tartalmaznak, és a humanista magatartás és erkölcs jel¬
legzetességeit rajzolják meg. A kulcsszó minden esetben a mérték, témái,
illetve cimei a kôvetkezôk: De liberalitate [Az el6zékenység], De beneficentia
[A jótékonyság], De magnificentia [A nemeslelktiség], De splendore [A tekin¬
tély], De conviventia [A vendégszeretet]. Végiil, mint minden mas erény fölött
álló és azokat szabályozó erényt határozta meg a megfontoltságot 1498-ban
(De prudentia).
115