Oldal 110 [110]
OCR
lévén bármit megtehetsz velem) leplezetten vakmerőséggel és tiszteletlenséggel vádolsz, hogy egy ilyen nagyra becsült férfit hamis vádaskodással igyekeztem sarokba szorítani, már megis van a mentségem, méghozzá a te leveledből. Megvallod ugyanis, hogy igaz az a mondás, amelyet a mi iskolánkban szoktunk emlegetni: , Platón a barátunk, még inkább barátunk az igazság, de mivel ők ketten is barátok, derék dolog első helyen az igazságot tisztelni." 4. Mivel tehát úgy véltem, hogy Pliniust, csakúgy, mint másokat, a borostyán leírásában megtévesztette egy másik növény nevének hasonlósága, melyet agörögöknel kıodöc-nak hivnak (mert a borostyänt a görögök Kıooöc-nak mondjäk), s ismertetö jeleiket hibäsan összekeverte, nem akartam, amenynyire rajtam múlott, hogy az igazság homályban maradjon. Ami pedig azt illeti, hogy úgy ítéled, a hibára vérmesebben és egyértelműbben rá kellett volna mutatnom, tudnod kell, nem az volt ebben a szándékom, hogy Plinius tekintélyét leromboljam. Hiszen amikor ezt az előadásomat írtam, a fő célom a barbárokkal való vita volt. Es ezért, amikor a borostyánról volt szó, s igyekeztem bebizonyítani, hogy Avicenna nem ismerte elég jól ennek természetét, mellesleg és csak úgy futtában, többek említése során Pliniust is megneveztem, akiről mindazonáltal nem állítottam, hogy Avicennával együtt a többi dologban is tévedett, ? hanem hogy úgy tűnik, ebben a többiekkel együtt ugyanabba a hibába esett. Lásd, mennyivel visszafogottabban beszéltem ott Pliniusról, mint a többiekről, akikről bebizonyítottam, hogy e hibájuk révén nem csupán letértek a helyes útról, de teljesen eltévedtek. Ha akkor az lett volna, vagy most az lenne a szándékom, hogy Plinius hibáit feltárjam, s a nyilvánosságra hozzam, egy egész könyvet meg tudtam volna vagy meg tudnék tölteni ezekkel, bármikor. Mégis úgy véltem, a sok közül keveset kellett ott feltárnom, hogy megértsd, nem elhamarkodott ítélettel, hanem nyomós érvekkel jutottam arra, hogy úgy gondoljam, Plinius a borostyán leírásában, mint sok más, az orvostudományra vonatkozó dologban, tévedett. 5. Abban viszont mindketten egyetértünk, hogy Dioskuridés a legtekintélyesebb szerző úgy a görögöknél, mint a latinoknál és még a barbároknál is, és elsősorban neki kell hinnünk a lágyszárú növények és a cserjék leírásában. Hiszen Plinius maga, csakúgy, mint Iheophrastos, őt követte ezen a téren, úgyhogy aki mindkét nyelven, görögül és latinul is tud, felismeri, hogy Plinius egész mondatokat fordított Dioskuridéstől, szinte szóról szóra. 10vabba Galenos,!” aki úgy minden szabad művészetben, mint különösen az orvostudományban, a legnagyobbak közé tartozik, a De simplicibus medicamentis IGyógynövények és gyógyalapanyagok] című könyvében megvallja, hogy azért hagyta el a növények kinézetének leírását, mert Dioskuridés munkája bőségesen elegendő e területen. Az arab Serapio sem jellemezte másként 108
