Oldal 110 [110]
lévén bármit megtehetsz velem) leplezetten vakmerőséggel és tiszteletlenség¬
gel vádolsz, hogy egy ilyen nagyra becsült férfit hamis vádaskodással igyekez¬
tem sarokba szorítani, már megis van a mentségem, méghozzá a te leveledből.
Megvallod ugyanis, hogy igaz az a mondás, amelyet a mi iskolánkban szok¬
tunk emlegetni: , Platón a barátunk, még inkább barátunk az igazság, de
mivel ők ketten is barátok, derék dolog első helyen az igazságot tisztelni."
4. Mivel tehát úgy véltem, hogy Pliniust, csakúgy, mint másokat, a boros¬
tyán leírásában megtévesztette egy másik növény nevének hasonlósága, me¬
lyet agörögöknel kıodöc-nak hivnak (mert a borostyänt a görögök Kıooöc-nak
mondjäk), s ismertetö jeleiket hibäsan összekeverte, nem akartam, ameny¬
nyire rajtam múlott, hogy az igazság homályban maradjon. Ami pedig azt
illeti, hogy úgy ítéled, a hibára vérmesebben és egyértelműbben rá kellett
volna mutatnom, tudnod kell, nem az volt ebben a szándékom, hogy Plinius
tekintélyét leromboljam. Hiszen amikor ezt az előadásomat írtam, a fő célom
a barbárokkal való vita volt. Es ezért, amikor a borostyánról volt szó, s igye¬
keztem bebizonyítani, hogy Avicenna nem ismerte elég jól ennek természe¬
tét, mellesleg és csak úgy futtában, többek említése során Pliniust is megne¬
veztem, akiről mindazonáltal nem állítottam, hogy Avicennával együtt a
többi dologban is tévedett, ? hanem hogy úgy tűnik, ebben a többiekkel
együtt ugyanabba a hibába esett. Lásd, mennyivel visszafogottabban beszél¬
tem ott Pliniusról, mint a többiekről, akikről bebizonyítottam, hogy e hibá¬
juk révén nem csupán letértek a helyes útról, de teljesen eltévedtek. Ha akkor
az lett volna, vagy most az lenne a szándékom, hogy Plinius hibáit feltárjam,
s a nyilvánosságra hozzam, egy egész könyvet meg tudtam volna vagy meg
tudnék tölteni ezekkel, bármikor. Mégis úgy véltem, a sok közül keveset
kellett ott feltárnom, hogy megértsd, nem elhamarkodott ítélettel, hanem
nyomós érvekkel jutottam arra, hogy úgy gondoljam, Plinius a borostyán
leírásában, mint sok más, az orvostudományra vonatkozó dologban, tévedett.
5. Abban viszont mindketten egyetértünk, hogy Dioskuridés a legtekin¬
télyesebb szerző úgy a görögöknél, mint a latinoknál és még a barbároknál
is, és elsősorban neki kell hinnünk a lágyszárú növények és a cserjék leírásá¬
ban. Hiszen Plinius maga, csakúgy, mint Iheophrastos, őt követte ezen a
téren, úgyhogy aki mindkét nyelven, görögül és latinul is tud, felismeri, hogy
Plinius egész mondatokat fordított Dioskuridéstől, szinte szóról szóra. 10¬
vabba Galenos,!” aki úgy minden szabad művészetben, mint különösen az
orvostudományban, a legnagyobbak közé tartozik, a De simplicibus medicamen¬
tis IGyógynövények és gyógyalapanyagok] című könyvében megvallja, hogy
azért hagyta el a növények kinézetének leírását, mert Dioskuridés munkája
bőségesen elegendő e területen. Az arab Serapio sem jellemezte másként
108