Oldal 108 [108]
VII.
Niccolo Leoniceno baratjanak, Angelo Polizianénak
1. Nagyon örülök Angelo, nagy tudású férfiú, hogy az orvostudományról író
barbárok ostobaságainak cáfolatában végzett tanulmányaimat helyesled te, akit
soha nem lehet eleget dicsérni. En ugyanis nem úgy vélekedem rólad, mint a
legtöbben, akik ebben forgolódnak, hogy az ékesszóló ember nem mondhat
véleményt más tudományágakban, mintha szükségszerű lenne, hogy az, aki
filozófiával és az irodalomtudománnyal foglalkozik, járatlan az egyéb tudomá¬
nyokban. Ismerem élesen látó tehetségedet, ismerem már kora ifjúkorodtól
fogva szenvedélyesen végzett tanulmányaidat és tudományos munkásságodat,
nemcsak a filozófia, hanem a szónoklattan és a költészet terén is, s mindegyik¬
ben oly nagy eredményeket értél el, hogy messze földön híres hazád, Firenze
minden szabad művészetben a mestereként él veled."
2. Nem különösebben meglepő, hogy azon kevesek egyike vagy, akik
korunkban az ékesszólást a bölcsességgel vegyítették, mivel e bölcsesség
tanulmányozásában az isteni tehetségű férfi, az én Giovanni Pico della Mi¬
randola barátom a vezetőd és társad, akivel éjjel-nappal a [különféle] tanítá¬
sok értelmezésével töltitek az időt. Azonkívül a zavartalan filozofáláshoz
minden segítséget megad számodra Lorenzo de’ Medici kedvezése és ked¬
vessége, aki ez idő tájt atudományok legjelentősebb támogatója, aki a világ
minden tájára szétküldve követeit hatalmas erőfeszítéssel a tudományok
minden ágában kutatja föl és szerzi be a köteteket, semmilyen költséget nem
kímélve teremti elő számodra és a bölcsészettudományokban buzgólkodó
kitűnő tehetségek számára a kutatáshoz szükséges eszközök tárházát. A te
elbeszélésed révén hallottam azt a híres mondatot, amely Lorenzo száját
hagyta el, miszerint azt kívánja, te és Pico barátom annyi könyv vásárlására
buzdítsátok őt, hogy végül, amikor elfogyott a pénze, kénytelen legyen az
összes bútorait elzálogosítani. Mivel tehát minden jó — a szándék és a sze¬
rencse is — bőségesen megvan benned, ha Angelo Poliziano áll ki mellettem,
amikor a barbárok ellen emelem fel a szavam, semmi nincs, amiért bárkitől
tartanom kellene, aki az ő védelmezésüket vállalja fel.
3. Másfelől viszont, amennyire helyeselted, hogy a barbárokat megcáfolom,
annyira nem értesz egyet azzal, hogy Plinius hitelét, aki az életre vonatkozó
tudományokban annyi érdemet szerzett, a barbárokkal együtt ugyanúgy
megkérdőjeleztem, """ aki mindazoknál, akik nagy szakértelemmel rendelkez¬
nek, akkora tekintéllyel bír, hogy vagy nem kellett volna megtámadnom, vagy
ha szerintem teljesen ízekre kell szedni, akkor azt bátrabban kellene tennem,
mint láthatóan eddig tettem. Ha esetleg ezen szavaiddal (hiszen jó barátom
106