Seite 98 [98]
életben kellemesebb, mi hasznosabb, mint olyan hihetetlenül barátságos,
derék és egyúttal minden területen a legnagyobb tudással rendelkező társak¬
kal élni, mint ti vagytok" De úgy remélem, lesz rá alkalom, hogy immár
idősebben a hátralevő éveimet veletek töltsem, nemcsak azért, mert társasá¬
gotok oly kedves számomra, hanem azért is, hogy kitaláljuk, miként lehetünk
a veszendőfélben levő tudományok és még inkább azon emberek életének
segítségére, akiket a tömeg tudatlansága Atöt npoitárrei [Hádésba bocsát lel."
4. Élj boldogul! Ha úgy látod jónak, szólj egy jó szót az érdekemben a
nagyszerű Pierónak, akinek még gyermekkorában bemutattál, amikor Fi¬
renzében voltam, s aki most már ifjúvá serdült, s ahogy hallom, korával együtt
erényekben és méltóságban is gyarapodott.
Ferrarából, január 28.
IV.
Angelo Poliziano baratjdnak, Niccolo Leonicenénak
1. Te nem kaptad az ajándékot, hanem inkább adtad azáltal, hogy méltónak
tartottál rá, hogy figyelmesen végigolvasd rövid írásaimat, hacsak nem inkább
igazságtalan, hogy Cato a F/oralia ünnepet ülőt figyeli." Azt mondod, rég
felhagytál az irodalomtudománnyal. Azt mondom én erre, hogy ha valaki,
aki visszavonult, ilyen levelet képes írni, amilyet te a minap küldtél, amelynél
ékesebben szóló nem létezik, úgy vélem, nekem is fel kell hagynom vele al¬
kalmasint. Ám valóban így van: a bölcsészettudományoknak, tehát az iroda¬
lomtudománynak és a filozófiának nem lehet addig szakértője az ember, amíg
csak az egyiket sajátította el, hanem ha már mindkettőt egyszerre bírja. Ko¬
runkban pedig te, ha nem is egyedül, de kevesekkel, tehát egy-két tudóssal
együtt a legmagasabb szinten képviseled. A többit erről még máshol kifejtem.
2. A napokban láttam Galénosnak azokat a kommentárjait, amelyeket vilá¬
gos és érthető latinra fordítottál. Sejtésem szerint (s úgy vélem, sejtéseim nem
csapnak be) nagy hasznára válik majd az utókornak. Századunknak ugyanis
még nem merem remélni, mivel a fonák szokások miatt az emberek többsége
annyira elbutult, hogy jóllehet már felfedezték a búzát, ők még mindig a mak¬
kot igénylik. Számomra olybá tűnnek ők, mint Plutarchosnál az a bizonyos
Odysseusszal vitázó Gryllos,'° akit semmilyen &szervvel nem lehet rávenni
arra, hogy visszaváltozzon emberré, miután Kirké disznóvá varázsolta.
96