Oldal 95 [95]
teszi Leoniceno firenzei látogatását, méghozzá Pico most említett levelét tíz
évvel későbbre datálva. Azt is alaptalanul említi, hogy Firenzéből Bologná¬
ba menet Pico társaságában utazott volna. Mivel azonban Pico 1492-ben
birtokot vásárolt a Ferrara melletti Corbolában, bizonyos, hogy ebben az
évben többször is találkoztak.
Bolognába 1508-ban is visszatért, hogy egy évig ott tanítson. Pierio Va¬
leriano beszámolója szerint az immár kilencvenkét éves professzor utolsó
utazását 1522-ben teszi Velencébe. A leírásban Leoniceno és az író bácsiká¬
ja, Urbano Bolzanio, továbbá két másik humanista, Daniele Renier és Leonico
Tomeo között zajlott tudós beszélgetést jegyezte fel.
A ferrarai Szudióban először matematikát adott elő, majd az erkölcsfilo¬
zófia és végül az orvostudomány oktatására kapott felkérést. Matematikai
érdeklődését tanítványa, Pontico Virunio 1488-as jegyzetei őrzik, amelyeket
Leoniceno Eukleidés-kurzusán készített. 1491 júliusában Niccoló levélben
kéri Giorgio Vallát, hogy küldjön egy másolatot Archimédés kéziratáról Po¬
liziano számára.
1497 és 1498 között Aldo Manuzio egy kötetben kiadja Niccoló két rövidebb
írását, ezek: a Libellus de epidemia guam Itali morbum Gallicum, Galli vero
Neapolitanum vocant I Jegyzet a járványról, amelyet Itáliában , francia kórnak",
a franciák pedig , nápolyi kórnak" hívnakl és a De ¢iro seu vipera [A vipera]. A
járványról írt munka apropója az a tanácskozás volt, amelyet a szifilisz erede¬
tét illetően a ferrarai orvosok tartottak, miután a betegség az egész félszigeten
rohamosan elterjedt VIII. Károly francia csapatainak benyomulását követően.
1499-ben fejezi be Ptolemaios zeneelméleti művének, a Harmonicának átül¬
tetését Padova püspöke, Pietro Barozzi kérésére, aki a fordítás alapjául szolgá¬
ló kódexeket is szolgáltatja. Ebben egyébként Ptolemaios Aristoxenos követö¬
ivel vitázva a pythagorasi hagyomány alapján azt fejtegeti, hogyan lehet a zenei
hangközöket matematikai arányokban kifejezni.
Ferrarában barátságot kötött a humanista Battista Guarinóval, az orvos
Lodovico Bonacciolival, és a már említett Giorgio Vallával. Az udvarban a
fejedelmek, Borso, I. Alfonso és I. Ercole mellett látogathatta orvosaikat is:
Francesco Castellót, Bonaventura Pistofilót, Alfonso Irottit. Gyakorta érte¬
kezett kora legjelentősebb humanistáival: Polizianóval, Ermolao Barbaróval,
Aldo Manuzióval és Erasmusszal, aki 1509-ben Ferrarában tartózkodott —
barátját s egyben Niccoló egy angol tanítványát, Richard Pace-t látogatta meg.
A kilencvenes évektől kezdve ezen kulturális kapcsolatok, főként pedig a
Polizianóval való levelezésének gyümölcse az 1492-től Plinius Nazura¬
lis bistoriája körül kibontakozó többszereplős vita. A lenti levélváltáshoz
kapcsolódóan adta ki Leoniceno 1492-ben De Plinii et aliorum in medicina
93