Seite 78 [78]
4. Élj boldogul, a szabad művészetek dísze, te, engem pedig tarts meg sze¬
retetedben!
Ferrara, 1489. december 5.
XX.
Angelo Poliziano barátjának, Battista Guarinónak
1. Giovanni Pico della Mirandola, e dicséretekkel bőven elhalmozott herceg"
a minap megmutatta nekem a hozzá írt leveledet. Ebben, jóllehet nagyra tartasz
engem a nemrégiben kiadott Misce/laneám [Vegyes műveim] miatt, másrészt
viszont egy különálló lapon feljegyeztél néhány sort, melyekben pontatlansága¬
imat kéred számon. Ám ezt utólag, s oly habozva, oly félénken tetted, mintha
legalábbis attól félnél, hogy úgy vélem, súlyosan megsértesz engem, ha valahol
ellentmondasz nekem te, aki nemcsak kiváló tudós, de kiváló ember is vagy.
2. Én tehát, ámbár nem titkolhatom, hogy dicséreted nagyon jólesett,
ahogy az rendjén is való, mégis az oka, hogy különös örömmel fogadom,
elsősorban az, hogy kedves szavaidnak elég hitelt adott a társukul szegődő
őszinte kritika, hogy ne mondjam, feddés. Mert ne cáfoljak én lelkesebben,
mint ahogyan elviselem, hogy cáfolnak, és a vélemények csapdáitól, mint a
lélek legtőbb betegségeitől, sokkal inkább óvakodjak, mint hogy másokat
megszabadítsak tőlük. A te ítéletednek azonban egészen olyannak kell lennie
számomra, mint a próbakő. Hiszen ahogyan azáltal meg lehet különböztet¬
ni a tiszta aranyat a hamistól, úgy nálam a te megítélésed alapján, úgy tűnik,
könnyű szétválasztani az igazat a hamistól. És nem annyira jellemző rám az,
hogy el lennék telve tudományos eredményeimtől, mint az, hogy a kétes
helyeket meg szoktam vitatni, úgyhogy jobban örülök annak, ha fény derül
az igazságra, mint ha győzedelmeskednék. S bár jóllehet nem kaptam erre
felkérést tőled, aki oly nagy tekintéllyel bírsz, mégis rendkívüli kedvességed¬
re számítva kérlek, jóindulattal hallgasd meg, mit válaszoltam ezekre.
3. Azt mondod, nem helyesled, hogy az imolare első szótagját, s úgyszintén
a matutinus két első szótagját röviden ejtem. Habár igen faragatlan vagyok,
mégsem vagyok annyira érzéketlen, főként a verselésben, hogy az időmérték¬
ben a hosszúságot ne halljam. Azonban elismerem, hogy amikor igen régi
költeményeket kellett szinte szóról szóra lefordítanom görögből," én bizony,
ahogyan lekövettem a szóválasztásban a régies alakokat, úgy utánoztam
az újításokat — mint reméltem — a versmértékbe jobban illő hosszúságban is.
76