OCR
Levelezés Giulio Pomponio Letóval Giulio Pomponio Leto (1428-1498) neve felvett név, eredeti neve nem ismeretes (latinul Iulius Pomponius Laetus, a salernói fejedelem öccsének, Giovanni Sanseverinónak volt a törvénytelen fia). Római humanista, Lorenzo Valla tanítványa, akit annak 1457-ben bekövetkezett halála és egyéb oktatók után 1464-től a Szudio Romano, a római egyetem szónoklattan tanszékén követett. Ugyanebben az időben alapította meg az Accademia Romanát, amelynek tagjai latin és görög neveket vettek fel; Letónak a Ouirinalis dombján fekvő házában tartották összejöveteleiket és vitáikat. Leto szenvedélyes műgyűjtő volt, háza tele volt antik feliratos táblákkal és római érmékkel. A római hitvilág és történelem elemeit szinte vallásos módon tisztelték, az ókori művelődéssel kapcsolatos és klasszika-filológiai kérdéseket tárgyaltak meg közösen. Céljuk az ókori Róma , feltámasztása" volt, és egyfajta , római papság" gyanánt működtek. Közöttük Leto volt a pontifex maximus, és évente megünnepelték Róma születésnapját (április 21-én). A kör tagjai közé tartozott Bartolomeo Sacchi (Platina), Filippo Buonaccorsi (Callimachus Experiens), Giovanni Sulpizio da Veroli, Marco Antonio Sabellico, Michele Ferno, Pietro Marso, Lucio Fosforo és sokan mások. 1468-ban Letót, Platinát és az akadémia több tagját II. Pál pápa az Angyalvárban bebörtönöztette, és kínzásoknak vetette alá, részben Callimachus extrém elképzelései miatt, és mert előzőleg Platina igen hevesen reagált arra, hogy 1467-ben a pápa megszüntette Platinának és más humanistáknak a pápai kancellárián betöltött fogalmazói állását. A vád ellenük összeesküvés, eretnekség és hitetlenség volt, bizonyítékok hiányában azonban kiengedték őket. 1469-es szabadulása után Leto visszakerült egyetemi oktatói állásába, ahol haláláig tanított. 1480-ban egy nagy kelet-európai körúton ellátogatott a Német-római Birodalomba, a Magyar Királyságba, és járt a török által elfoglalt területeken, 1482—83-as útján pedig III. Frigyestől elnyerte a jogot, hogy Rómában a város születésnapján költőket koszorúzhasson meg. Az oktatáshoz kapcsolódóan számos római auktor kéziratát emendálta, igy példaul Statiusét, Lucretiusét, Quintilianusét és Diomedes Grammaticusét; kommentálta Vergilius Georgicáját és Bucolicáját, valamint Varro De lingua latina című művét (az V-VII. könyveket); kurzusokat tartott Florusról és Ovidiusról, továbbá grammatikai jegyzeteket és Róma történetét feldolgozó 5 Maria Accame: Pomponio Leto, DBI, Volume 84, Roma, Istituto dell’ Enciclopedia Italiana, 2015, 711-716. https://www.treccani.it/enciclopedia/giulio-pomponioleto_%28Dizionario-Biografico%29/ (Letéltés: 2022. november 13.) 60