Oldal 62 [62]
Levelezés Giulio Pomponio Letóval
Giulio Pomponio Leto (1428-1498) neve felvett név, eredeti neve nem isme¬
retes (latinul Iulius Pomponius Laetus, a salernói fejedelem öccsének, Gio¬
vanni Sanseverinónak volt a törvénytelen fia). Római humanista, Lorenzo
Valla tanítványa, akit annak 1457-ben bekövetkezett halála és egyéb oktatók
után 1464-től a Szudio Romano, a római egyetem szónoklattan tanszékén
követett. Ugyanebben az időben alapította meg az Accademia Romanát, amely¬
nek tagjai latin és görög neveket vettek fel; Letónak a Ouirinalis dombján
fekvő házában tartották összejöveteleiket és vitáikat. Leto szenvedélyes
műgyűjtő volt, háza tele volt antik feliratos táblákkal és római érmékkel.
A római hitvilág és történelem elemeit szinte vallásos módon tisztelték, az
ókori művelődéssel kapcsolatos és klasszika-filológiai kérdéseket tárgyaltak
meg közösen. Céljuk az ókori Róma , feltámasztása" volt, és egyfajta , római
papság" gyanánt működtek. Közöttük Leto volt a pontifex maximus, és éven¬
te megünnepelték Róma születésnapját (április 21-én). A kör tagjai közé
tartozott Bartolomeo Sacchi (Platina), Filippo Buonaccorsi (Callimachus
Experiens), Giovanni Sulpizio da Veroli, Marco Antonio Sabellico, Michele
Ferno, Pietro Marso, Lucio Fosforo és sokan mások. 1468-ban Letót, Pla¬
tinát és az akadémia több tagját II. Pál pápa az Angyalvárban bebörtönöz¬
tette, és kínzásoknak vetette alá, részben Callimachus extrém elképzelései
miatt, és mert előzőleg Platina igen hevesen reagált arra, hogy 1467-ben a
pápa megszüntette Platinának és más humanistáknak a pápai kancellárián
betöltött fogalmazói állását. A vád ellenük összeesküvés, eretnekség és hi¬
tetlenség volt, bizonyítékok hiányában azonban kiengedték őket.
1469-es szabadulása után Leto visszakerült egyetemi oktatói állásába, ahol
haláláig tanított. 1480-ban egy nagy kelet-európai körúton ellátogatott a
Német-római Birodalomba, a Magyar Királyságba, és járt a török által el¬
foglalt területeken, 1482—83-as útján pedig III. Frigyestől elnyerte a jogot,
hogy Rómában a város születésnapján költőket koszorúzhasson meg.
Az oktatáshoz kapcsolódóan számos római auktor kéziratát emendálta,
igy példaul Statiusét, Lucretiusét, Quintilianusét és Diomedes Grammaticusét;
kommentálta Vergilius Georgicáját és Bucolicáját, valamint Varro De lingua
latina című művét (az V-VII. könyveket); kurzusokat tartott Florusról és
Ovidiusról, továbbá grammatikai jegyzeteket és Róma történetét feldolgozó
5 Maria Accame: Pomponio Leto, DBI, Volume 84, Roma, Istituto dell’ Enciclopedia
Italiana, 2015, 711-716. https://www.treccani.it/enciclopedia/giulio-pomponio¬
leto_%28Dizionario-Biografico%29/ (Letéltés: 2022. november 13.)
60