vagyonod bőséges, és magas tisztségeket töltöttél be, szinte minden tudo¬
mányágban élen jársz, s jóllehet a legtöbben közülünk alacsony sorból szár¬
maznak, a bölcsészettudomány tanárait és kutatóit úgy felkarolod és kedveled,
hogy mindannyiunkat teljesen egyenrangúként kezelsz. A századnak azért,
mert olyasmivel dicsekedhet, aminek révén bátran kiállhat az elmúlt és a jö¬
vendő századok elé. Tudniillik mivel a szerencse, ami korábban vak volt, úgy
tűnik, visszanyerte látását, midőn azt az embert kívánja megtiszteltetésekkel
elhalmozni, akiben szinte minden erény teljes harmóniája csendül fel.
3. Ezért te, aki híresebb, és úgy vélem, boldogabb is vagy erényeid miatt,
mint erényeid jutalma miatt, mégis a következővel tartozol mind az időknek,
mind a tudománynak: ne hanyagold el szerencsédet, és ne hagyd cserben
imáinkat, hanem vállald fel, ? add át magad ennek a kegynek, amennyire
csak tudod! Nem rút nagyravágyásból, ami nem illik a filozófushoz, hanem
inkább azon tudományok érdekében, amelyek téged a derék emberek szá¬
mára kedvessé, szinte mindenki számára pedig csodálatra méltóvá tettek.
Ami engem illet, amikor más lehetőségem nem adódik ügyeid előmozdítá¬
sára, arról minden körülmények között kezeskedem, hogy nem fogok elmu¬
lasztani egyetlen alkalmat sem, hogy híredet gyarapítsam, vagy mások jóin¬
dulatát felébresszem és növeljem irányodban.
XIV.
Ermolao Barbaro barátjának, Angelo Polizianónak""
1. Hogy ügyeim szerencsés alakulása mérhetetlen"! örömöt okozott számod¬
ra, sem rendkívüli, sem meglepetés nem volt számomra, sejtettem, hogy így
lesz. Tudom, mekkora odaadással és elszántsággal vállaltad fel ezt akemény
és kivihetetlen feladatot, hogy hírnevemet öregbítsd, milyen kitartó, állha¬
tatos és elkötelezett voltál ebben, mennyire a szívügyednek tekintetted ügye¬
im előmozdítását. Így egyáltalán nem csodálkoztam, hogy úgy vélted, a te
ügyeidet vitték előre, amikor az enyéimről gondoskodtak. Hálás vagyok
neked, és mindig is az leszek, nemcsak mint barátomnak és jóakarómnak,
hanem mint Polizianónak, azaz mint a legtudósabb főnek. Mert nagyobb
dolog, ha Poliziano dicséri az embert, mint ha a barátja. A barát tanúsága és
ítélete téves lehet, Polizianóé még akkor sem téves, ha kedvel.
2. Lorenzónak, aki nem kevésbé az én fejedelmem, mint a tiéd, napról nap¬
ra többel tartozom. Ő maga erre a tanú. Nagy a veszélye annak, hogy irányom¬
ban szerzett érdemei tömegében hálátlannak és , barbárnak" tűnök fel.