Oldal 58 [58]
OCR
a távolság szét nem szakítja, sem az elfoglaltságból adódó hallgatás meg nem sérti, és semmi egyéb késedelem miatt rozsda nem marja. Kiválóságodról és hatalmas tudásodról megbizonyosodva született meg, és ebben a bizonyosságban meg is marad, sőt, nőttön nő. Akár akarod, akár nem, örökké él, és ez, bizisten így is lesz addig, amíg — nem azt mondom, hogy amíg szeretsz, hanem amíg - szeretni kényszerítesz, és tehetséged és műveltséged e ragyogó fénye a szemeim előtt lebeg. Akkor leszek képes felhagyni rajongásommal irányodban, amikor a latin ügyet elhagyod. De erről elég is ennyi. 2. Megkaptam a Dioskuridést. Oly sokszor mondok köszönetet neked és Gaddinak, hogy abból Lorenzómnak, e ragyogó, végtelenül kedves és nagy tudású férfinak nem is maradt, de neki kimondatlanul is hálás vagyok! S bárcsak valamikor viszonozni tudnám!" Ez a nagyszerű férfi túláradó segíteni akarással napról napra számtalan szívességgel és szolgálattal halmoz el engem. En viszont éjjel-nappal azon morfondírozom - nem azon, hogyan egyenlíthetném ki vele a számlát (hisz ki lenne erre képes, ha nem egy újabb Herkules vagy legalábbis egy másik Lorenzo"), hanem hogy miként juttathatnám a tudomására, hogy szeretnék nála lenni, ott, ahol az ember tartozäsänak summäjät [barätja] hirnevenek öregbitesevel [ill. a tartozäs elismerésével] és a feltetlen hüseg elkötelezettsegevel röja le. Élj boldogul! XIII. Angelo Poliziano barátjának, Ermolao Barbarönak” 1. Levelem nem képes kifejezni azt az örömöt, Ermolao, mely akkor ért, amikor a minap ebéd közben Lorenzo de? Medici elmondta nekem, hogy téged Aguileia érsekévé neveztek ki. Nekem erre olyan jó kedvem lett, és olyan öröm töltött el, hogy még ott az asztalnál (miért tagadjam, ami nyilvánvaló?) féktelen ujjongásban törtem ki, ugrándoztam, és az örömteli hírt az égre kiáltottam, alig tudtam fékezni magam. 2. Most pedig gratulálok neked, gratulálok minden tudós elmének, gratulálok századunknak, Ermolao! Neked azért, mert nyilvánosan kitüntettek erényeid jutalmával, vagy mondhatnám inkább, tanúbizonyságával, hisz jóllehet korábban is sok és nagyszerű elismerést kaptál, ez az egy mégis messze kimagaslik és kitűnik, nemcsak azért, mert nagyobb vagy más jellegű, hanem mert remélheted, hogy általa, mint afféle lépcsőn, hamarosan még magasabbra léphetsz. A tudós elméknek azért, mert te közéjük tartozván az egyik legmagasabb méltóságra jutottál, te, aki mindig a tudósok fajtáját és életmódjukat kedvelted a leginkább. Hisz te annak ellenére, hogy születésed előkelő, 56
