Oldal 58 [58]
a távolság szét nem szakítja, sem az elfoglaltságból adódó hallgatás meg nem
sérti, és semmi egyéb késedelem miatt rozsda nem marja. Kiválóságodról és
hatalmas tudásodról megbizonyosodva született meg, és ebben a bizonyos¬
ságban meg is marad, sőt, nőttön nő. Akár akarod, akár nem, örökké él, és
ez, bizisten így is lesz addig, amíg — nem azt mondom, hogy amíg szeretsz,
hanem amíg - szeretni kényszerítesz, és tehetséged és műveltséged e ragyo¬
gó fénye a szemeim előtt lebeg. Akkor leszek képes felhagyni rajongásommal
irányodban, amikor a latin ügyet elhagyod. De erről elég is ennyi.
2. Megkaptam a Dioskuridést. Oly sokszor mondok köszönetet neked és
Gaddinak, hogy abból Lorenzómnak, e ragyogó, végtelenül kedves és nagy
tudású férfinak nem is maradt, de neki kimondatlanul is hálás vagyok!
S bárcsak valamikor viszonozni tudnám!" Ez a nagyszerű férfi túláradó
segíteni akarással napról napra számtalan szívességgel és szolgálattal halmoz
el engem. En viszont éjjel-nappal azon morfondírozom - nem azon, hogyan
egyenlíthetném ki vele a számlát (hisz ki lenne erre képes, ha nem egy újabb
Herkules vagy legalábbis egy másik Lorenzo"), hanem hogy miként juttat¬
hatnám a tudomására, hogy szeretnék nála lenni, ott, ahol az ember tarto¬
zäsänak summäjät [barätja] hirnevenek öregbitesevel [ill. a tartozäs elisme¬
résével] és a feltetlen hüseg elkötelezettsegevel röja le.
Élj boldogul!
XIII.
Angelo Poliziano barátjának, Ermolao Barbarönak”
1. Levelem nem képes kifejezni azt az örömöt, Ermolao, mely akkor ért,
amikor a minap ebéd közben Lorenzo de? Medici elmondta nekem, hogy
téged Aguileia érsekévé neveztek ki. Nekem erre olyan jó kedvem lett, és
olyan öröm töltött el, hogy még ott az asztalnál (miért tagadjam, ami nyil¬
vánvaló?) féktelen ujjongásban törtem ki, ugrándoztam, és az örömteli hírt
az égre kiáltottam, alig tudtam fékezni magam.
2. Most pedig gratulálok neked, gratulálok minden tudós elmének, gratu¬
lálok századunknak, Ermolao! Neked azért, mert nyilvánosan kitüntettek
erényeid jutalmával, vagy mondhatnám inkább, tanúbizonyságával, hisz jól¬
lehet korábban is sok és nagyszerű elismerést kaptál, ez az egy mégis messze
kimagaslik és kitűnik, nemcsak azért, mert nagyobb vagy más jellegű, hanem
mert remélheted, hogy általa, mint afféle lépcsőn, hamarosan még magasabb¬
ra léphetsz. A tudós elméknek azért, mert te közéjük tartozván az egyik leg¬
magasabb méltóságra jutottál, te, aki mindig a tudósok fajtáját és életmódju¬
kat kedvelted a leginkább. Hisz te annak ellenére, hogy születésed előkelő,
56