Seite 56 [56]
3. 5 te sem henyéltél, s az alkalmakat mindig megragadva magasztaltál és di¬
csértél engem, talán számomra túlzottan is, úgyhogy a levelek e hallgatásából
gyönyörűen kiváltottad magadat rólam szóló gyakori fejtegetéseiddel. Barátsá¬
gunkat tehát nem holmi hízelgő szavakkal s hitvány és ízetlen bólogatással ápol¬
juk, ami bármely kiváló férfi, de hozzáteszem, még a közönséges emberek számá¬
ra is gyanús lenne. Mindazonáltal sziklaszilárdan kiállunk egymásért, legyen szó
bármilyen helyzetről, tanulmányról vagy szolgálatról. Ugy hiszem, te sem kívá¬
nod, és magam is borzadok a jóindulat látványos és közönséges fitogtatásától, ami
inkább tettetésnek és alakoskodásnak tekinthető. A jó bornak, mint mondják,
nem kell cégér." Mi tehát ne törődjünk a látszattal, és hagyjuk az üres fecsegést
(ahogy az tudós főkhöz illik), s fedjük fel barátságunk igazi arcát, mint mondják.
4. Egyébként, hogy végre kibökjem, miért is fogtam neki, hogy megírjam
neked ezt a levelet: amikor a firenzei Francesco Gaddi," aki nemrég követség¬
ben nálatok járt, s aki mindkettőnk közeli jöbarätja, Lorenzo de’ Medicivel
folytatott megbeszélése során futólag megemlítette, hogy szükséged lenne egy
javitott Dioskuridés-kotetre,” ha esetleg van nálunk, Lorenzo, aki mindig
igyekszik kedvedben járni, szokása szerint rögtön és határozottan megparan¬
csolta nekem, hogy minél előbb vegyem kezembe az ügyet, s intézkedjem azon
nyomban. Itt van tehát számodra a könyv, kedves Barbaróm, ha nem tévedek,
eléggé javítva, az viszont biztos, hogy régi. Ha végeztél vele, kérlek, küldd vissza,
nem annyira épen és sértetlenül (hisz mindig vigyázol a könyvekre), hanem nagy
tudású kezed jegyzeteivel tele, ami munkád révén további értéket és tekintélyt
adna a kötetnek.
Élj boldogul!
XII.
Ermolao Barbaro barátjának, Angelo Polizianónak
1. Ha még az élettelen és érzéketlen dolgok között is léteznek rokonszenvek
és összeférhetetlenségek, nem máshonnan, mint az égtől, ahonnan a vak
szerelmeket eredeztetjük, és amit a görögök AvamıoAöynta-nak [megma¬
gyarázhatatlannak] mondanak, miért ne érezhetné ezt az erőt az ember is?
A különbség azonban az, hogy azok az értelemmel nem bíró és néma dolgok
mindig a saját természetük szerint, egyedül az ég jóvoltából állnak ellenséges
vagy barátságos viszonyban egymással, ?? az embert viszont többnyire szoká¬
sai és ítéletei kötik egy másik emberhez, nem gyengébb kötelékkel, mint
amivel a csillagoknak ez a kisugárzása forrasztja össze őket." Ilyesféle az a
szeretet, amely minket egymással szorosan egymáshoz fűzött, és herkulesi
csomóval kötött össze." Nem csoda hát, ha sem az idő el nem mossa, sem
54