Seite 46 [46]
tettük, bronzot aranyra cserélvén."" Hiszen ki ne tudná, hogy azok a görögök
számára otthonos atticizmusok"" a tengeren innen esetlenné válnak? De
mégis, éppen ezért kevésbé félünk nyársaitól: minthogy Latiumban szület¬
tünk, amikor helytelenül fogalmazunk latinul, arra úgy tekintünk, mintha
hellenizalnank,” igy miként a denevérek, bár sem egerek, sem madarak nem
vagyunk, mégis igyekszünk bizonyítani, hogy mindkettő igaz ránk."
Elj boldogul!
VII.
Angelo Poliziano barátjának, Giovanni Pico della Mirandolának
1. Hallom, hogy korábban írott szerelmi epigrammáidat tűzre vetetted
— ahogyan állítólag Platón tette a sajátjaival —, talán attól tartva, hogy árta¬
nak megítélésednek, vagy megbotránkoztatnak egyeseket (szerintem ugyan
alaptalanul, hiszen nem mentek túl semmilyen határon). Mert amennyire
emlékszem, semmi nem volt ezeknél letisztultabb, kedvesebb, ékesebb. M1i¬
vel pedig ezeket Szerelmeknek nevezted el, úgy tetszett nekem, hogy a kö¬
vetkező görög epigrammámban játsszam el e témaval, hogy e Szere/meket
elégetted:
2. Gyakran elégették Picót sebesitve Szerelmek,
már nem bírta tovább, elragadá nyilaik,
s minden fegyverüket, tegzet s íjat felrakva halomba,
, lángjuk orozván gyújt bosszú-máglyarakást.
Oket is elfogvän kötelekkel összekötözte
gyenge kezük, s azokat tűz közepébe veté,
hogy tűz oltsa a lángot. Kellett, csacska Szerelmek,
Múzsa-barát Picót körberajongonotok?"
VIII.
Giovanni Pico della Mirandola Angelo Polizianénak”
1. Mivel legutóbbi leveledben annyira dicsérsz engem, annyival tartozom
neked, amennyire távol állok attól, hogy méltán dicsérj. Hiszen azzal tarto¬
zunk valakinek, amit csak úgy magától ad, nem azzal, amit megfizet. [gy én
is mindazzal tartozom neked, amit rólam írsz, mivel bennem semmi ilyesmi
nincsen. Minthogy te semmi módon nem tartoztál nekem ezzel, ez egészében
kedvességedből és irántam való jóindulatodból fakad. Egyébiránt, ha meg¬
44