Oldal 44 [44]
OCR
panaszkodjunk; szolgaságot, legyőzetést ne ismerjünk; cselekedeteinkben és ne szónoklatokban bölcselkedjünk; s ha még újoncok vagyunk, akkor úgy tartsuk szemmel magunkat, mint az ellenségünket; hogy ne törődjünk mások rólunk alkotott véleményével, és az efféle dolgokat, mint amihez nincs közünk, inkább ne is vegyük figyelembe, mint hogy cáfolni igyekeznénk; úgy várjuk kitűzött napunkat, mint az utazók a fogadót; a tulajdonunkban levő dolgokat használjuk, de ne váljunk a rabjaivá; kedveljük a csöndet, semmi ne hagyja el a szánkat, amit alaposan meg nem rágtunk; mások ritkán váljanak számunkra nevetség tárgyává, mi pedig soha mások számára; s hogy az egész Epiktétost dióhéjban összefoglaljam, alaposan megtanultuk mind tűrni a nehézségeket, mind tartózkodni a gyonyéroktél.* 3. Lásd, hogy átalakítottuk életünk minden mozzanatát a te Epiktétosod nyomán! Lásd, milyen gyorsan tettük ezt, hogy sztoikusok legyünk még ebben a tekintetben is, akik erre figyelmeztetnek minket: , Ha az ember nem fejlődik, lemarad."?" Noha másokon is csodálkoztam, akik ily hirtelen váltottak, magamon mégis a leginkább, hiszen mindig a Lykaionban és az Akadémiában forgolódtam, a Csarnokban viszont soha. Az öreg előadása azonban annyira meggyőzött, hogy az ő nézeteihez álltam át nemcsak lábammal, de kezemmel, sőt egész testemben is. El} boldogul! VI. Angelo Poliziano Giovanni Pico della Mirandolanak 1. Leveled oly sokat jelent számomra, kedves Picóm, hogy el sem tudom képzelni, miként érhetne fel vele válaszom. Másfelől kedvességed oly határtalan, hogy úgy vélem, bármi indul útnak tőlem, te jó néven veszed majd. Ha szavaim nem hagynának cserben, megkísérelném tehetséged, műveltséged, ékesszólásod méltó dicséretét. Ám attól félek, hogy kénytelen lennék e hatalmas dicséretet, amint Flaccus mondja,” tehetségem híján elkoptatni. Ezért Timanthés példáját fogom követni," s amit ecsetemmel nem tudok kifejezni, arra fátylat borítok. Ha pedig nekem kellene biztatnom azt, aki már így is mindenki számára példaképül szolgálhat, akkor az én Picómat úgy fogom biztatni, mint Agamemnón a mykénéi Teukrost: , Csak mindég így lőjj!" 2. Tudom, hogy sok mindenért tartozom neked, ezeket nem szándékozom egyenként felsorolni, ám irántam való jótéteményeidhez hozzájön most tudós barátunk, Manuele ékesszóló levele, ? mely a Hyméttos hegyének" mézénél (ahol azt gyűjtötte) és minden nektárnál édesebb. Őt szinte Glaukosszá 42
