Oldal 37 [37]
egyenesen Firenzébe, ennek okairól egy 1484. december 6-án Ermolao Bar¬
barónak írt levelében számol be.? A padovai évek során alaposan elmélyült
a peripatetikus filozófiában és annak különféle értelmezéseiben, a skolaszti¬
kus megközelítésekben és a radikális averroizmusban, így most idejét látta a
platonikus tanok alaposabb megismerésének. A levélben felfedi azt az élete
végéig dédelgetett tervét, amelynek megvalósítására a De enzte et uno fenn¬
maradt töredéke a tanú, hogy kimutassa Platón és Aristotelés tanainak a
szavak szintjén túlmutató, lényegi egyezését.
Firenzei tartózkodása alatt a húszas évei elején járó Pico egyenrangú
tagja lett az ottani humanista és filozófus közösségnek: Lorenzo, Poliziano
és Ficino egyaránt szuperlatívuszokban beszél tehetségéről és megszerzett
hatalmas tudásáról. Ficino egy 1485-re datálható, Domenico Benivieninek
írt levele híven beszámol a Pico házában zajló termékeny vitákról, ahol a
firenzeieken kívül Elia mellett két másik görög—héber tanára csatlakozott
Picóhoz, egy bizonyos Ábrahám és a szicíliai kikeresztelkedett zsidó gon¬
dolkodó, Flavio Mitridate, azaz Sámuel ben Nissim Abul-Farag (1445 k.
— 1489 k., keresztény nevén Guglielmo Raimondo Moncada), aki számos
kabbalisztikus művet fordított le a számára.
1485 äprilis-jüniusära megy vissza az a stílust és a tartalmat illető nagy
jelentőségű vitája Picónak, amelyet levélben folytatott Ermolao Barbaróval.?
A velencei humanista kikelt a korabeli skolasztikusok, a , teutonok" romlott
latinsága ellen, akik úgymond , koszosak, nyersek, bárdolatlanok, barbárok",
ám Pico védelmére kelt a korai és kései skolasztikusoknak, és a gondolat
érvényét helyezte előtérbe a formai szépség ellenében. Az 1485—86-os telet
Firenzében töltötte; Flavio Mitridate segítségével tanult héberül, arabul, és
a kabbalában is elmélyült. 1486 májusában egy arezzói kaland után Perugiá¬
ban, majd a pestis miatt Frattában készül fel a párizsi útja óta tervezgetett
római filozófiai kongresszusra. Itt állítja össze a 900 Zezist &s a nyitébeszéd¬
nek szänt Oratiöt, amely k&söbb De hominis dignitate [Az ember meltösägä¬
ról] címen vált híressé. Közben, mintegy mellékesen írja meg újplatonikus
kommentárját a Perugiába is vele tartó barátja, Girolamo Benivieni Canzona
del! amore [ Dal a szerelemről] című költeményéhez, amely egyébként Ficino
Lakoma-kommentárjának ihletésére íródott. Ebben némi kritikával illeti
Ficinöt, és beszámol egy Poétikus teológia megírásának tervéről. Frattában is
mellette van Elia del Medigo, akivel Averroés-szövegeken dolgozik együtt.
3 Giovanni Pico della Mirandola: Opera omnia, Basileae, per Henricum Petri, 1557,
368-369.
33 Uo., 351-358.
35