Page 30 [30]
II.
Angelo Poliziano partfogöjanak, Piero de’ Medicinek
1. Mivel gyakran hallottad tölem, hogy Firenze värosänak, melyben meltän
foglalsz el vezető szerepet, miként felmenőid már régóta, egészen más az
eredete, mint amit korunk történetírói továbbadnak, arra kértél nagyon
kedvesen, ahogyan mindig szoktál, hogy vessem papírra, amit csak erről
bizonyosan tudok. Azt állítottad ugyanis, hogy az egész város joggal lesz
adósom, ha majd megmutattam, kiktől származnak, különösen, hogy e fel¬
menők olyanok, hogy ha bármely korszakból kellene válogatni," náluk kivá¬
lóbbakat semmiképp nem lehetne találni. Én tehát, kedves Piero, egyrészt
hogy hálámat lerójam annak a városnak, amely engem mindig jóindulattal
és szívélyesen látott vendégül, másrészt hogy a te megtisztelő kérésednek
eleget tegyek, akinél kedvesebb senki nem él számomra a földön, e levélben
röviden összefoglalom, amit az írott emlékekben e város alapítóiról találtam.
Ezután még néhány dolgot hozzáteszek a nevével kapcsolatban, és miután
köztudott, hogy a fiesolei lakosokat is a saját polgáraiként tartja számon, azt
is előadom, hogy szerintem Fiesole honnan kapta a nevét.
2. A firenzei kolóniát tehát a triumvirek" alapították: Gaius Caesar, a
későbbi Augustus, Marcus Antonius és Marcus Lepidus, aki egyben pontifex
maximus is volt." A telepesek pedig Caesar? veteránjai voltak, nekik kétszáz
iugerum? földet osztottak ki az észak-déli és kelet-nyugati alapvonalak"
mentén. Ezt Iulius Frontinusnál,"? a nagynevű írónál találtam, aki Nerva
korában alkotott, a földmérésről szóló könyvében, melynek egy ősrégi példá¬
nyával te is rendelkezel otthonodban, Piero de" Medici. Így Firenze három
hadvezérnek köszönheti létrejöttét, akik közül az egyik a legmagasabb ran¬
gú, egy másik pedig főpap is, amit semmilyen más település nem mondhat
el magáról. Azok az első firenzei polgárok pedig olyan bátrak voltak, hogy
sem fegyver, sem erősség, sem emberi erő nem volt képes nekik ellenállni.
3. Miután megvizsgáltuk eredetét, nevének okát is kinyomozzuk. A ha¬
gyomány szerint Rómának három neve volt. Az egyik az, amelyet közönsé¬
gesen használunk, egy másik, amely titkos volt, innen van, hogy a költő" a
Bucolicában az ő Amaryllisaként beszél róla, kifacsarva a kifejezést, mely
szerelmet jelent." A harmadikra az áldozati szertartásokban volt szükség,
ahonnan a Floralia"? ünnepe is az elnevezését kapta, s melyet görögül
Anthusaként ad vissza Philadelphos, ? a tudós férfiú, akinél ezt olvastam. Ezt
latinra F/orens [ Virágzól vagy talán még inkább F/ora [Virág] vagy F/orentia
[Virágzó dolgok] formában fordíthanánk vissza. Nos hát, tudjuk, hogy a
római nép kolóniái annak mintegy kicsiny képmásai és leképezései voltak.
28