Page 25 [25]
utazása alatt a firenzei követ, Giovanni Lanfredini és nagyanyja testvére,
Giovanni Tornabuoni tärsasägäban vegiglätogatott több biborost, így nyerve
beavatást a római politikai életbe. Bár hazaindulását anyja súlyos betegsége
sürgőssé tette, egy kitérőt tett Cortonában, hogy új sógorával, Franceschettóval
találkozzon, de az végül inkább Sienába ment, így a találkozó elmaradt.
1489 elején Milánóba ment Gian Galeazzo Maria Sforza és Isabella d A ra¬
gona esküvőjére. Lorenzo 1492. április 8-án bekövetkezett halála után Firen¬
ze vezető körei parancsára követte apját megbízatásaiban: accobpiatorévá vá¬
lasztották, és beiktatták a hetvenek tanácsába. Novemberben Gentile Becchi
és mások mellett részt vett abban a firenzei követségben, amely az új pápa, VI.
Sándor előtt tette le a hűségesküt Rómában. Hogy az új pápa bizalmát meg¬
nyerje, Piero felajánlotta bátyját, Giulianót a pápa rokonai, előbb lánya,
Lucrezia Borgia, majd unokahúga, Laura Orsini számára vőlegényül. Erre a
bizalmas ajánlatra azért is kényszerült rá, mert a konklávé alatt még Giuliano
della Rovere bíborost támogatta. A pápa azonban egyik ajánlattal sem élt.
Firenze vezetésében Piero néhány olyan emberre támaszkodott, akik teljes
mértékben tőle függtek, s ezzel kivívta a város sok vezető családjának ellen¬
szenvét. Bizalmatlansága még saját unokatestvéreivel szemben is megnyilvá¬
nult: összeesküvésnek állította be, amikor Lorenzo és Giovanni di Pierfrancesco
de" Medici nagy pompával fogadta az arra látogató Guillaume Briconnet-t,
Saint-Malo püspökét. Rokonait a Signoria palotájának tömlöcébe záratta
1494. április 26-án, majd május 14-én száműzte őket két másik unokatestvé¬
rével, Cosimo Rucellaival és Francesco Soderinival egyetemben. A városban
1494 őszén tetőzött ellene a közhangulat. Egészen addig a nápolyi uralkodót,
II. Aragóniai Alfonzót támogatta a firenzeiek véleménye ellenében, amikor
viszont a francia király, VIII. Károly hódító hadjárata során toszkán terület¬
re ért, némi habozás után személyesen akart vele találkozni. A király korábbi
követelésére a szabad átvonulást illetően nem reagált, amikor viszont Loren¬
zo Tornabuoni és Giannozzo Pucci kíséretében Sarzanában (a város felhatal¬
mazása nélkül) tárgyalt az uralkodóval, túl sok engedményt tett: átengedte
neki a kulcsfontosságú erősségeket: Sarzanát, Sarzanellót, Pietrasantát, Pisát
és Livornót. Visszatérésekor a Signoria kiutasította. Ekkor Paolo Orsini ka¬
tonai segítségét kívánta igénybe venni egy puccshoz, de a népfelkelés első
jeleire 1494. november 9-én elmenekült a városból. Előbb Bolognába, majd
Velencébe emigrált. Később több ízben sikertelenül igyekezett Firenzébe
visszatérni; 1503-ban a gariglianói csatában hunyt el, amikor Gaetába igye¬
kezvén belefulladt a folyóba. Holttestét a montecassinói apátságban temették
el, ahol öccse, Giovanni (a későbbi X. Leó) volt az apát.
23