Seite 22 [22]
fordításával, amelyet három évvel később fejez be. 1485-ben szerzi Amóbra
című, a homérosi eposzokat imitáló tankölteményét a következő évi, 1485—
86-os [/ias-kurzusához bevezető gyanánt.?! 1486-ban írja a negyedik, utolsó
Sylvät, a Nutricidt, egyfajta verses irodalomtörteneti ättekinteset az antikvi¬
täsnak, kitekintessel Dante, Petrarca, Cavalcanti költeszetere, amelyet Lo¬
renzo dicséretével zár. 1488-ban a VIII. Incéhez küldött firenzei követség
részeként Rómába utazik.
1489-ben Antonio Miscomini nyomdájában jelenik meg száz, hosszabb¬
rövidebb (szövegkritikai és értelmezési kérdésekkel foglalkozó) filológiai
tárgyú tanulmányát tartalmazó Miscellaneája, amely nagy visszhangot kap
-— elismerést és kritikát egyaránt.?? Elismerő levelekben részesül többek között
Ermolao Barbarötöl, Niccoló Leonicenótól és Battista Guarinótól, legfőbb
támadói pedig Giorgio Merula, Michele Marullo Tarcaniota és Jacopo
Sannazzaro, aki Nápolyban egyenesen Polizianót gúnyoló epigrammákat
költ. További filológiai tanulmányait egy újabb Misce/aneában kívánta meg¬
jelentetni, ezekből ötvenkilenc maradt fenn.? 1489—90-ben egyik kurzusá¬
nak az Odysseia a témája, és erről tart tanévnyitó beszédet." 1489-től 1491-ig
két oxfordi tudóst tanít: William Grocynt és Ihomas Linacre-t, a portugál
király kancellárjának fiaival együtt.? Többek között egy magánkurzust tart
3 Ehhez latin prózában írt terjedelmes előadást: Oratio in expositione Homeri, in Praelectio¬
nes 2, 85—119.
Miscellaneorum centuria prima. Angol fordítást is tartalmazó kritikai kiadása: Angelo
Poliziano: Miscellanies, Volume 1, ed. and transl. by Andrew R. Dyck — Alan Cottrell,
Cambridge-London, Harvard University Press, 2020.
Miscellaneorum centuria secunda. Ezek életében nem jelentek meg, sőt halála után el¬
vesztek, és csak a 19. században kerültek újra elő. Läsd Angelo Poliziano: Miscellaneo¬
rum centuria secunda, per cura di Vittore Branca e Manlio Pastore Stocchi, Firenze,
Alinari, 1972; Poliziano: Miscellanies, Volume 2.
Praelectio in enarratione ,Odysseae”, in Poliziano: Praelectiones 2, 127-130. Vo. Paolo
Viti: Premessa, in Poliziano: Praelectiones 2, VI.
Robert Weiss: Un allievo inglese del Poliziano: Thomas Linacre, in I/ Poliziano e il suo
tempo: Atti del IV Convegno Internazionale di Studi sul Rinascimento (Firenze, 23-26
settembre, 1954), Firenze, G. C. Sansoni, 1957, 231-236; Daniela Marrone: Thomas
Linacre and the Italian Humanism. Philological and Interpretative Aspects in Linacre’s
Translations, in D. Marrone - G. Ihiene-L. Luxon (eds.): English Students of Medicine
at the University of Padua during the Renaissance, Padova, Padua University Press,
2016, 45-76; Frazer-Imregh Monika: Adalékok Marsilio Ficino De viza című művének
utóéletéhez — Hogyan került a De viza Angliába?, Antikvitás €5 Reneszánsz, III. évf.,
2020/1, 120.
22
23
24
25
20