Oldal 9 [9]
OCR
BEVEZETŐ Miért érdemes egy 15. századi firenzei humanista, közelebbről a költő, műfordító, filológus és filozófus Angelo Poliziano levelezését olvasni? Egyrészt azért, mert reményeink szerint a magyar műfordítás is visszaadja ezen ékszerekké csiszolt, rövid latin szövegek nyelvi, stiláris és gondolati szépségét, humorát és érzelmi gazdagságát, feszes ritmusát. Másrészt mert a levelek a lehető leghűbb képet festik tudós elődeink eszményeiről, kutatásaik tárgyairól, mindennapi gondjaikról és kiterjedt kapcsolatrendszerükről, aminek révén egymást segíthették patrónusok szerzésében, hírnevük terjesztésében. Egymás dicsérete, sőt magasztalása és kölcsönös szeretetük kifejezése mármár kötelező eleme a leveleknek, de természetesen a kutatásban a nézetkülönbségeik tisztázása, az eltérő vélemények hangoztatása a módszertanban vagy a kritikában ugyanúgy része a levélfüzéreknek. Ugyanakkor sok esetben segítséget is kérnek egymástól: adatokat vagy pontosításokat egy-egy szerzővel, művel vagy latin kifejezéssel kapcsolatban, vagy éppen kéziratokat kérnek kölcsön vagy küldenek a másik számára, az illető javításait kérve a régi, számos másolási hibát rejtő kódexekben. A fiatalabb költők, műfordítók, filológusok gyakran véleményezést kérnek tapasztaltabb, elismertebb társaiktól, de ahumanisták általában kérés nélkül, néha még ismeretlenül is kinyilvánítják elismerésüket egy-egy jelentősebb új munka kiadása után. Ez történhet úgy, hogy vagy magának a szerzőnek írnak gratuláló levelet, vagy ha még nem állnak olyan közeli ismeretségben, egy közös barátjuknak írnak, aki aztán szóban vagy írásban közvetíti a gratulációt. Erre aztán a magasztalt is írhat a magasztalónak, és így gazdagodik, tágul a sok haszonnal és örömmel járó kapcsolatrendszer, a humanista barátok köre. A levelezés tematikája nagyon gazdag és persze a témát és a stílust legfőképpen a megszólított személye és a levélíró hozzá való viszonya dönti el. A firenzei költő nagyon is tudatosan szerkesztette halála előtt néhány hónappal tizenkét könyvbe leveleit, ezek közül az első négy könyvet foglalja magába e kötet a latin eredetivel együtt. Mintája és példaképe ebben nemcsak az ókori szerzők, Cicero és Seneca voltak, hanem a korai humanisták: Dante, Boccaccio és legfőképp Petrarca, aki két könyvbe gyűjtötte leveleit Rerum familiarum liber ILevelek a baratokhoz] és Seniles [Oregkori levelek] cimen. Mi volt tehát a célja Angelo Polizianonak a sajat levelezésébél készitett valogatás kiadásával?
