Oldal 9 [9]
BEVEZETŐ
Miért érdemes egy 15. századi firenzei humanista, közelebbről a költő, mű¬
fordító, filológus és filozófus Angelo Poliziano levelezését olvasni? Egyrészt
azért, mert reményeink szerint a magyar műfordítás is visszaadja ezen éksze¬
rekké csiszolt, rövid latin szövegek nyelvi, stiláris és gondolati szépségét,
humorát és érzelmi gazdagságát, feszes ritmusát. Másrészt mert a levelek a
lehető leghűbb képet festik tudós elődeink eszményeiről, kutatásaik tárgya¬
iról, mindennapi gondjaikról és kiterjedt kapcsolatrendszerükről, aminek
révén egymást segíthették patrónusok szerzésében, hírnevük terjesztésében.
Egymás dicsérete, sőt magasztalása és kölcsönös szeretetük kifejezése már¬
már kötelező eleme a leveleknek, de természetesen a kutatásban a nézetkü¬
lönbségeik tisztázása, az eltérő vélemények hangoztatása a módszertanban
vagy a kritikában ugyanúgy része a levélfüzéreknek. Ugyanakkor sok esetben
segítséget is kérnek egymástól: adatokat vagy pontosításokat egy-egy szer¬
zővel, művel vagy latin kifejezéssel kapcsolatban, vagy éppen kéziratokat
kérnek kölcsön vagy küldenek a másik számára, az illető javításait kérve a
régi, számos másolási hibát rejtő kódexekben.
A fiatalabb költők, műfordítók, filológusok gyakran véleményezést kérnek
tapasztaltabb, elismertebb társaiktól, de ahumanisták általában kérés nélkül,
néha még ismeretlenül is kinyilvánítják elismerésüket egy-egy jelentősebb új
munka kiadása után. Ez történhet úgy, hogy vagy magának a szerzőnek írnak
gratuláló levelet, vagy ha még nem állnak olyan közeli ismeretségben, egy
közös barátjuknak írnak, aki aztán szóban vagy írásban közvetíti a gratulá¬
ciót. Erre aztán a magasztalt is írhat a magasztalónak, és így gazdagodik,
tágul a sok haszonnal és örömmel járó kapcsolatrendszer, a humanista bará¬
tok köre.
A levelezés tematikája nagyon gazdag és persze a témát és a stílust legfő¬
képpen a megszólított személye és a levélíró hozzá való viszonya dönti el.
A firenzei költő nagyon is tudatosan szerkesztette halála előtt néhány hó¬
nappal tizenkét könyvbe leveleit, ezek közül az első négy könyvet foglalja
magába e kötet a latin eredetivel együtt. Mintája és példaképe ebben nemcsak
az ókori szerzők, Cicero és Seneca voltak, hanem a korai humanisták: Dan¬
te, Boccaccio és legfőképp Petrarca, aki két könyvbe gyűjtötte leveleit Rerum
familiarum liber ILevelek a baratokhoz] és Seniles [Oregkori levelek] cimen.
Mi volt tehát a célja Angelo Polizianonak a sajat levelezésébél készitett va¬
logatás kiadásával?